Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1911. évi október hó 29-30. napjain Kolozsvárt tartott gyűléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1911)

Jegyzőkönyv

— 4 —

foglalkozzunk és számbavéve annak érdekében a lefolyt évben kifejtett munkásságunkat, a jövőre szükséges teendők felett tanácskozzunk és azokat megállapítsuk. Mielőtt azonban ehez kezdenénk, nem mulaszthatom el kegyelettel áldozni a püspöki székben közvetlen elődöm Kriza János nagy emlékének az ő születésének százados évfordulója alkalmából (szül. 1811. junius 28-án) s meg vagyok győződve, hogy ebben egyh. főtanácsunknak minden tagja teljes lélekből osztozik velem. Megtették ezt már előttünk a Kisfaludy Társaság, a Néprajzi Társaság, a budapesti Dávid Ferencz-egylet, ugyancsak a Dávid Ferenczegyletnek háromszékköri fiók egylete az ő születése helyén Nagyajtán; tegnap pedig az unitárius lelkészkor, valamint a Dávid Ferencz-egylet s kollégiumunkban az ifjúságnak a Kriza nevét viselő önképzőköre szintén mind kifejezést adtak a Kriza János emléke iránt, tiszteletöknek. Mennyivel nagyobb erkölcsi kötelességünk nekünk, mint a Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának, egész egyházunk nevében kegyeletes érzéssel adózni Kriza János püspökünk emlékének, aki nemcsak egyháztörténetünk évkönyveiben, de mint költő, nemzeti irodalmunkban is, oly kiváló szép nevet hagyott hátra maga után s halhatatlanságát biztosította.

Főtanácsi gyűlésünket megnyitó beszédemben nem terjeszkedhetem ki, de nem is lehet feladatom Krizáról életrajzot Írni. Erre különben sincs szükség. Megírta ezt legjobb barátja, a szintén nagyemlékű Jakab Elek a Keresztény Magvetőben (L. XIII. évf. 2-dik fűz.), mely folyóiratunk az ő aegise alatt indult meg s nevét is tőle kapta. Azokban az emlékbeszédekben pedig, a melyeket a magyar tudományos Akadémia nevében Szász Károly, a Kisfaludy Társaság részéről Gyulai Pál, azóta szintén megsiratott jeleseink tartottak Kriza felett irói érdemeinek méltatása mellett, az ő életére vonatkozó adatok is főbb vonásokban mind megtalálhatók. Emlékeimből, a melyek kitörőlhetetlenek lelkemből, én is fonhatnék ugyan egy szép koszorút ez alkalomból az ő számára, mert szerencsés voltam 3 évig, mint tanítványa lábainál ülni, tanításait hallgatni s azokból épülni. Majd, mint segédlelkész kolozsvári templomunkban vele és mellette az ő jóakaratu buzdítása és támogatása mellett kezdettem szárnyaimat