Boros György (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1911. évi október hó 29-30. napjain Kolozsvárt tartott gyűléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1911)
Jegyzőkönyv
— 5 — bontogatni az Isten igéjének hirdetésére, mig az ő püspökké választásával helyibe lépni az egyházközség bizalma engem hivott el. Püspöksége alatt szintén szerencsés voltam nem egyszer az ő kíséretében templomszentelésekben s más ünnepélyekben részt venni. Időközben nősülésem által is Krizával közelebbi viszonyba jutottam. Tehát bő alkalmam volt vele érintkezni s ez utón fennkölt nemes szellemét, szivjóságát, tudományosságát, költői ihlettségét, egyházunk iránti meleg szeretetét s ennek érdekében tett szolgálatait, hazafiságát s általában tiszta, puritán, nemes jellemét megismerni. Mindezek szinte csábítanak, hogy a mint mondám, emlékeimből kisértsem meg én is egy koszorút fonni a Kriza számára ez alkalomból. De ez több időt venne igénybe, mint a mennyivel itt rendelkezhetek. Legyen szabad e helyett életrajzírójának müveiből a Kriza érdemeit és jellemét méltató eme szavait idéznem: „Ő.-t. i. Kriza, mondja Jakab Elek Krizáról irt szép életrajzában, nehány rövidnek mondható évtized alatt századnyi életet élt, nagy és nemes munkákat vitt véghez, mi honára és egyházára díszt és fényt hozott, halandó pályáján irói művében saját halhatatlansága bélyegét hagyta hátra, köJteményei s a székely ó népballadák az ő nevét — mint a bárdokét és Ossiánét saját énekeik — örök időre fenn fogják tartani. Az ő életében a szépért, a jóért és igazért hevülni tanul az ember, nemes lelki tulajdonainak összhangjában gyönyört lel a lélekbúvár. O, méltó arra, hogy sokban eszményként álljon előttünk: az ifjúnak a jó erkölcsökben és az életre komoly előkészületben, a papnak a tűrésben, alapos tanulásban és előre törekvésben, a püspöknek a nyájért magát feláldozó készségben, a tudósnak a szerénységben, a jó ügyért küzdőknek és az emberiség barátainak a világ erkölcsi rendje iránti hitben és törhetlen reményben, barátinknak a szeretetében, ellenségeinknek a megbocsátásban ; szóval, ő példát adott nekünk, miként lehetünk egész emberek, hasznos honpolgárok, miként kedveltessük meg magunkban a mások jóakaratát nem nélkülöző vallásunkat. Szegény volt mint mi, párfogó nélkül állott az élet utján, miként mi, tudás, munka és jellem által szerezte erkölcsi értékét és társadalmi súlyát, küzdve
