Nagy Lajos (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Zsinati Főtanácsának 1907. évi augusztus hó 25. és következő napjain Csókfalván tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1907)

Jegyzőkönyv

37 —

kéréseinkre sem volt hajlandó visszavonni, azon 31 év alatt, a mely megválasztatásunk óta letelt, az egymás iránt viseltető kölcsönös bizalomnál fogva mindig a legjobb egyetértéssel járhattunk el szeretett egyházunk ügyei körül s talán dicsekedés nélkül elmondhatom, hogy ezen időszak nem marad együttműködésünk minden szép emléke nélkül egyházunk történetkönyvében.

Hasonló tisztelettel és érzéssel emlékezem meg báró Petrichevich-Horváth Kálmán főgondnok úrral, bár rövidebb időre, de mégis már 15 évre terjedő együttműködésünkre, a kivel még iskolai életünkből fennálló barátságos bizalom fűz össze s a kivel ennélfogva szintén rám nézve mindig kedves, egyházunkra nézve pedig hasznos volt szolgálatunk; mert ő engem s én őt megértve, gondolatainkat közölve és kicserélve járhattunk el elnöki tisztünkben.

Ezeket előre bocsátva, most levonom a következtetést, mely szerint szerencsés lévén évek óta Méltóságodnak is barátságával és bizalmával dicsekedhetni, teljes megnyug. vással tekintek együttműködésünk elébe is, hogy szeretett egyházunk javára és előmenetelére irányúló törekvésünkben és munkálkodásunkban közöttünk is meglesz az egyetértés, a mire feltétlenül szüksége van azoknak, a kiket a közbizalom valamely ügy élére állit. Mert ha a vezetők nem értenek egyet, hogyan lehet a sereget összetartani Pedig különösen a mi kicsiny egyházunknak az összetartásban volt mindig az ereje, ez tartotta fenn századok viharai között, a melyek felette átvonultak, ennek köszönheti fennmaradását s ez biztositja jövőjét is, a mint erre Méltóságod is a főgondnokságot elfogadó beszédében hivatkozni méltóztatott.

De méltóztatott Méltóságod a programmszerü elfogadó beszédében azokat az irányelveket is feltüntetni, amelyek főgondnoki működésében vezetni fogják s fogadalmat tett arra, hogy teljes buzgalommal és odaadással minden erejét és tehetségét arra forditandja, hogy a személyébe helyezett közbizalomnak megfeleljen s munkássága főgondnoki tisztében legalább megközelítse nagyszerű elődeinek a főgond-