Csifó Salamon (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1906. évi novembert hó 4-5. napján Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1906)
Jegyzőkönyv
50 — A kiküldött bizottság a jegyzőségre Lőrinczi István székelykeresztúri lelkészt hívta be s egyszersmind, mert szükségesnek tartotta, hogy a takarékpénztári ügyekkel kapcsolatos jogi kérdések és esetek fenforgásánál egy, a törvényeket egészében ismerő ügyvéd véleménye is kikéressék, a bizottságot kiegészítette még dr. Ferenczy Géza ügyvéd afiával. A bizottság a vizsgálatot nagy buzgósággal megejtette, s annak eredményéről jelentését az összes iratok csatolása mellett felterjesztette E. K. Tanácsunkhoz, ahonnan 854—1905. tan. szám alatt véleményes javaslatadás végett kiadatott a jogügyi bizottságnak. A jogügyi bizottság beadván részletesen megindokolt javaslatát, E. K. Tanács a felterjesztett vizsgálati iratok és a jogügyi bizottság véleményes javaslata alapján a következő határozatot hozta, illetve a következő jelentést határozta az E. Főtanács elé terjeszteni: Az E. K. Tanács sajnálattal vette tudomásul, hogy a keresztúri, udvarhelyi egyházköröknek és sz.-keresztúri gymnasiumnak a székelyegyleti takarékpénztárnál mintegy 60000 korona alapítványa és pénztőkéje volt betétként elhelyezve, mely összegből, mivel a nevezett pénzintézet ellen a csőd 1901. évi november hó 16-án megnyittatott és ez ideig a csődtömeg részéről a betéteknek csak 45%-a fizettetett ki, amihez képest, tekintettel arra, hogy a csődhitelezők még minden valószínűség szerint valami aránylagos osztalékot fognak kapni, a betétek mintegy 50°/0-a elveszettnek tekinthető. A vizsgálat adataiból kétséget kizárólag megállapítható volt, hogy a betétbehelyezés körül senkit mulasztás vagy gondatlanság nem terhel és igy e czimen felelősségre vonásnak vagy kártérítési igény érvényesítésének sem helyét, sem czélját nem látja E. K. Tanácsunk. Ami azon kérdést illeti, hogy az elhelyezett betétek mindenkori őrzői kellő módon, kellő éberséggel és érzékenységgel teljesitették-e azon kötelességet, hogy a betétet kezelő pénzintézet szolidságát és hitelképességét ellenőrizzék, a tanúvallomásokból megállapítatoti, hogy 1901. évben a Székelyegyleti takarékpénztár megbízhatósága és hitelképessége felől rósz hírek kezdtek szállongani, annyira, hogy egyes egyház-
