Csifó Salamon (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1906. évi novembert hó 4-5. napján Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1906)

Jegyzőkönyv

4

Egyházi részről: Nagyságos és Tisztelendő Nagy Lajos egyházi főjegyző, kir. tanácsos ur.

Előadó: Végh Mihály egyházi és püspöki titkár. Jegyző: Csifó Salamon lelkész-tanár.

1. Méltóságos Br. Petrichevich-Horváth Kálmán főgondnok ur az Egyházi Főtanácsot a következő szép beszéddel nyitja meg.

Méltóságos és Fötisztelendö Egyházi Főtanács!

Most, midőn 1892-beni főgondnoki megválasztatásom, tehát 14 évi főgondnoki tisztem teljesítése óta, először jutott nekem a megtisztelő feladat, hogy a Főtanácsi gyűlést megnyithassam : teszem azt a megihletődés és a kétség bizonyos nemével. Magam elé képzelem azon érdemdús főgondnokok hosszú sorát, kik előttem ezen helyről vezették, nehéz viszonyok között, egyházunk ügyeit és kiknek köszönjük nagy részben, hogy el nem nyelt azon kornak egyházunk irányában tanúsított ellenséges indulata. Élőmbe jönnek képzeletemben saját családomból Petrichedich-Horváth Boldizsár, Ferencz, Miklós és Károly őseim, utóbbi nagyapám, — főgondnokok és kérdem magamtól: vájjon ők, kik derekasan kivették részüket egyházunk termő talajának megszerzésében, annak megtartásában és megművelésében, vájjon ők a megelégedés jóleső mosolyával haladnak-e el mellettem, a későn jött utód mellett, biztatva engem, hogy megtettem, a családi traditióhoz híven, kötelességemet? Avagy elfordulnak tőlem, ki nem követtem nyomdokukat és igy nem vagyok hozzájuk méltó? Midőn ezen kérdést teszem magam elébe, megvallom őszintén, megnyugtat lelkiismeretem, mert megtettem szeretett egyházam érdekében, csekély tehetségemhez képest, a mit tehettem és a készség, hogy azt a jövőben is megtegyem, él bennem.

De ezen feladatom teljesítésénél támogatásra van szükségem, melyben a méltóságos és főtisztelendő püspök úr; kedves barátom, mindig segítségemre volt, és meg vagyok győződve, lesz ezután is; egyet, mit nélkülözök most és mit a jövőben sem nyerhetek már meg, az főgondnok társam,