Csifó Salamon (szerk.): A Magyarországi Unitárius Egyház Főtanácsának 1906. évi novembert hó 4-5. napján Kolozsvárt tartott üléseiről szerkesztett Jegyzőkönyv (Kolozsvár, 1906)

Jegyzőkönyv

- 5 -méltóságos id. Dániel Gábor úrnak segítsége. Mi reám nézve nagyon lehangoló. Magam előtt láttam őt jó példát mutatva: miként kell eljárni egy tisztét felfogó elöljárónak, főgondnoknak. Tappintatos, modorában előkelő és méltóságos és mégis bizalomgerjesztő, a mellett az ügyekben jártas. Nagy veszteség az, hogy ő elhagy minket, midőn még sok hasznos szolgálatot tehetett volna egyházunknak. Sajnos, újbóli lemondása a tárgysorozatban. A főtanács bölcs belátásától függ, hogy miként fogadja azt.

Midőn főgondnok id. Dániel Gáborról szólok, eszmetársulatnál fogva most Ferencz József püspökre is gondolok. Vele egyidőben választották meg püspöknek az árkosi zsinaton 1876-ban. Ennek ép 30 éve. Az ő érdemeit nem kívánom hosszasan méltatni, kik ösmerik újabb egyháztörténelmünket, úgy is tudják azt.

Az ő működése, jól átgondolt és létesített intézményekben, fénysugárként vonul végig egyházi életünkön, a mai napig. Midőn személyiségét említem, nevét már egy programmhoz köti a köztudat, melynek tábláján az önzetlenség, egyházunk iránti áldozatkészség és a kötelességteljesités érczbetükbe öntve jelzik, milyen kell hogy legyen egy püspök, ki nyájának lelki és anyagi javát szivén hordja és fejleszteni tudja.

Nemes jellem, nagy tehetség. Egy ősz patriarcha, annak bölcsességével és jóakaratával, kit mélyen tisztelünk és a kit szeretünk, mert a miénk és mert megérdemli.

Azt hiszem, mindnyájunk gondolatát tolmácsolom, midőn indítványozom, hogy Főtanácsunk 30 éves püspöki tiszte évfordulóján Írásban üdvözölje. Sajnálatát fejezvén ki a felett, hogy betegsége miatt, jelen Főtanácsunkban nem vehet részt. Remélve rövid időni felépültét, biztosítsuk személye iránt érzett szeretetünk és ragaszkodásunkról és azon hő óhajunkról, hogy még hosszú időn át láthassuk egyházunk élén.

Pénzügyi administrationk terén eljutottunk a momentóhoz, midőn jó lélekkel elmondhatjuk: Eddig és ne tovább! Midőn csak arról lehet szó: kiadásainkból mit hagyhatnánk el, nemhogy még újakat rendszeresítenénk. A közalapnak az