Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)
IV. Tantervek, tankönyvek, tanítás, vizsgák, szünidők
— 172 — arithmetical, ethicat stb. is. Tehát a Kénosi fennt idézett adata csakis a 18-ik század előtti időkre szól. Továbbá Uzoni ezeket irja: „Mai napság a legfőbb felügyeletet a tordai iskola felett a püspök és a kolozsvári iskola igazgatója gyakorolják. A püspök gondoskodik a rectorokról, intézi a látogatásokat és a közvizsgálatokat. A rector és ifjúság nem az évek száma szerint, hanem az előhaladásban való gyarapodás szerint mondják ki az előléptetésre vonatkozó véleményöket. Mert senki sem léphet be az egyenruhások sorába, mig poéta nem volt. Ekkor a kathekésist, melynek első kérdése ez: Ki a keresztény? a kérdésekre felelve elmondja és az iskola szokásai szerint két heti frequentatiot áll ki.“ 1715-ben a toroczkószentgyörgyi zsinat ezeket határozta: „A promotioban tartassák ilyen rend, hogy régi praxis szerint a secundánia állíttassák fel és az ifjak addig ne induáljanak, mig a poésisban fél esztendeig nem profitáltak; négy esztendő előtt pedig a tordai gymnasiumból a tanulók Kolozsvárra ne bocsáttassanak.“ A secundania és frequentatio szók magyarázatára idézzük a Kér. Magvető XIII. kötetéből P. Horváth Ferencz életrajzából, Benczédi Gergely által irt következő részt: „A mi egyházunkban is akadt a múlt században oly előkelő család, a mely megkívánta, hogy fiai az egészen külön kasztot képező s külön törvények alatt álló, nemes eredetű tanulók, az úgynevezett secundansok közé is legelői írassanak és tétessenek, addig a Horváth fiuk egymásután mondanak le a secundansok nagy előjogairól s lépnek át a többet tanulhatás okáért az úgynevezett egyenruhások (togatusok) közé. Ez pedig a lehető legnagyobb önmegtagadás volt egy előkelő nemes ifjú részéről, mert e korban a tógával sok olyan kötelesség volt összeforrva, melyről a mai fiatalságnak fogalma is alig lehet. Ilyen volt például a deákságra való előkészülés, az úgynevezett frequentálás, a mi abból állott, hogy a frequentansoknak 4 hétig nemcsak a collegiumból, de még a lakószobákból sem volt szabad egyebüvé, mint templomba és leczkére
