Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)
IV. Tantervek, tankönyvek, tanítás, vizsgák, szünidők
— 173 — kimenniök s oda is csak hajadon fővel. E baráti élethez hasonló zárkózottság idejét pedig azzal kellett a feszes egyenruhába öltöztetett ifjaknak eltölteniök, hogy az asztal mellett ülve, a bibliának, azután meg valamelyik görögj és latin költőnek és Euclidesnek egyes kijelölt részét úgy meg kellett tanulniok, hogy az egész ifjúság előtt felmondás alkalmával egyetlen hibát se ejtsenek, mert különben visszavetették. A régebbi időkben nem számokkal jelölték az osztályt, mint most, hanem azon tárgy szerint, mely legnagyobb helyet foglalt el abban az évfolyamban. Így például voltak: komparisták, declinisták, szintakszisták, poéták, oratorok. S nem az évek száma szerint, hanem az előhaladásban való gyarapodás szerint promoveálták a tanulót, vagyis vitték alsóbból felsőbb osztályba. A fősulyt a latinnyelv tanítására fektették. Nemcsak a polgári, hanem — mondhatni — a házi élet igényei is a latinnyelv teljes tudását igényelték. Midőn a honfi csak úgy szolgálhatott hazájának, s a tudományos pályára lépett ember csak úgy számíthatott tisztességes jövőre, ha latinul tudott: igen természetes, ha iskoláinknak az lön kitűzve czélul, hogy a növendéket a latin nyelvre megtanítsák s annak gyakorlati használására elkészítsék; igen természetes az is, hogy a szerint e tárgy tulnyomóságban lévén, az emberi ismeret többi ágaival a nemzeti nyelv mivelésének is szenvednie kellett. E rendszernek előnye az volt, hogy a főczél: a latinnyelv gyakorlati tudása, el lön érve s minthogy a növendékek fiatal éveiket csaknem kizárólag a latinnyelv megtanulásában töltötték el, a mi kevés tudományt még tanulniok kellett, azt érettebb korukban tanulván, jól megértették s jól meg is tanulták.1 A poétika és rhetorika osztály tanulóit minden tárgyra az igazgató-tanár tanította, az alsóbb osztályokat pedig a köztanitók. Az igazgató ezek tanítási óráin gyakran meg-1 Magv. I. 216. lap.
