Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)

III. Az iskola rektorairól, tanárairól

uram hét negyed év alatt vitt oda, hogy oly terjedelmes munkának, egy 13 felvonásból összeállított színműnek előadására velők vállalkozzék. Kétségen kívül sikerült e vállalkozás s a mester fáradozása nem maradt jutalmazó elismerés nélkül. Annyira sikerült, hogy ezután minden egyes évben megújítva látjuk a színi előadásokat. A komédiák versét részint maga Simó, részint egyik tanítványa, Uzoni Fosztó János, egy szintén költői tehetségű székely ifu és az iskola exactora dolgozták ki. A komédiák nyelve, a Felvinczi darabjaiból ítélve, nagyobbrészt magyar volt; bár egyszer-másszor váltogató szöveggel latin és magyar lehetett.

Nemcsak maga az előadás, hanem még a Vir Regius világ elé bocsátott programmja is széles körökben keltett nem remélt figyelmet, elannyira, hogy a kálvinista atyafiak, kik a megelőző évszázadban kemény censura alatt tartották az unitárius Írókat, nem késtek ráfogni az előttük nem valami kedves Biró Sámuelre, az unitáriusok legbuzgóbb patronusára, hogy a vir regius elnevezés senkire másra, csak reá magyarázható s hogy ime ő lelketlenül felújítani akarja az alig letűnt kurucz mozgalmakat, s királyi czim és tisztesség után vágyódik. Ezekkel és sok más gyanúval törekedtek őt befeketíteni Erdély katonai kormányzója, Steinville gróf előtt. Az egyenes lelkű katona igen szerette a jeles tehetségű férfiút, kinek egyetlen bűne vallása, s Bírónak már évek óta ismételten buzgó pártfogója volt. Most is szikrázó szemekkel tekintvén az alattomoskodó rágalmazókra, e lesújtó válaszszal utasította el a méltatlan vádat: „Vajha nektek huszonöt Biró Sámueletek volna! Jobban lenne dolga az országnak és a ti fejeteknek!“

E jelenet leírásánál Uzonit követtük, ő feleljen meg érette. Annyi bizonyosnak látszik, hogy az unitárius főuraknak nem igen lehetett valami kedves a színmüvek ajánlása, mert nem találunk ezentúl rá több példát a Vir Regius-on kívül. 1722-ben a consistorium is tilalmazni kezdi a tanítómesterek szinielőadásait, de azért még a múlt század elején is találunk itt-ott reminiscentiákra, különösen a főbb patronusok névünnepe alkalmával.- 118 —