Varga Dénes: A tordai Unitárius Gimnázium története (Torda, 1907)

III. Az iskola rektorairól, tanárairól

- 119

Uzoni azt is följegyezte, hogy az ő idejében (1774.)

a Vir Regius összes előadói közt csak az egy Ujszékeli Menyhárt Sámuel volt még életben, kit 1733-ban a szabédi zsinaton választottak udvarhelyköri esperesnek. Ugyancsak Uzonitól még arról értesülünk, hogy Dersi Simó István költői munkásságából egy nászéneket is ösmert, mely igy kezdődött:

Légyen vad ámbár a madár,

Járjon sebesen s fennyen bár;

De végtére csak leszáll S kedves fészekre talál.

Még ugyanis bágyoni mester korában megtetszett agglegény költőnknek egy szép, de begyes hajadon, kit több ízben hasztalan unszolt házasságra, s ki mesterünkkel együtt három, vagy négy kérőjét is kikosarazta. Idő múltán meghallotta Simó, hogy a rátartós leányt végre eljegyezték. Enyelgő hangú nászéneket költött e váratlan alkalomra s volt gondja rá, hogy két tanítványának betanítsa, kik a lakodalmas nép mulattatására aztán elénekeljék. Látni való, hogy legkevésbé sem volt ldaszszikus ízlésű költő. Neki a vonakodó hajadont agyon kell vala gúnyolnia, mint a dicső Arkhilokhoz tette, hogy nevét iskoláinkban a klasszikus példák közt taníthassuk.

Több évig élt még Simó, a tordai iskola lelkes ujjáteremtője. 1716-ban meghívták a toroczkó-szentgyörgyi papságra. A kolozsvári főtanács röviden felel e meghívásra: „A tordai mester amotiója káros lenne; ergo megmarad“. Ugyanakkor ez is ott áll a jegyzőkönyvben: „Tordai mester Dersi István uram vitt el salariumában fi. 10. Deákok septimanalissára fi. 12“. Végre 1719. május 6-án Petrichevich Horváth Boldizsárnak sikerült kieszközölnie, hogy a gazdag széplaki papságra, a Horváth-család udvari papjául, a consistorium elbocsássa. De meghalt, mielőtt az uj állomást elfoglalhatta volna. Utóda a tordai rectorságban épen az a Koncz Boldizsár lett, a kit mint Saul királyt láttunk fellépni 1713. szept. 7-én a Vir Regius-ban.

KANYARÓ FERENCZ.