Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
III. Emlékünnepély
74 Csodálatosan harmonikus, szép munka folyik. A tanárok csaknem mindnyájan két-három vártán teljesítenek szolgálatot. Nehéz anyagi helyzetükben is büszkén viselik a nyelvvizsgák zaklatásait és megaláztatásait. A székely társadalom — dr. Ferenczy Géza egyházi főgondnokunkkal az élen, — rendületlen hűséggel áldoz és védi a székely kultúrbástyát. A véndiákság 1926-ban egy negyedmilliós alapítványt tesz a szegény diákok segélyezésére. Az eklézsiák, a derék papság a köri diákok taníttatását vállalják. A diákregimentek megfogyatkozását az igazgatóság is jelentős segélyezési akcióval ellensúlyozza. A tanulók is megértik, hogy megnehezült az idők járása felettünk és szorgalommal igyekeznek leküzdeni minden akadályt, amit a román uralom állított elébük. Minden ponton sikkerrel állotta székely iskolánk az ostromot egy évtizedig. 1930 december 14-én, azonban egy nemvárt megrázó esemény majdnem a kétségbeesésbe kergette az intézet vezetőit és hű barátait. Onnan zúdult ránk a katasztrófa, ahonnan nem is sejtttük! A nyomasztó anyagi helyzetbe jutott Egyetemes Unitárius Egyház Főtanácsának többsége egy drámai lefolyású gyűlésben úgy határozott, hogy a püspöki székhelytől távoieső és csak nem régen kifejlődött keresztúri iskolát anyagi okokból 4 osztályú algimnáziummá fokozza le. A kegyetlen kegyelmet azonban nem lehetett a gimnázium igazgatóságától megtagadni, hogy ha tudja, társadalmi úton fenntartsa a gimnázium négy felső osztályát is. Nem hitte senki, — egy néhányunkon kívül, — hogy ilyesmi, a társadalmi úton való fenntartás lehetséges lesz! De éppen ekkor, a legválságosabb korszakban mutatkozott meg a védőgárda igazi lelkiereje és energiája. Ekkor tűnt ki, hogy az 1920—1930 közt folytatott munkássága és a végzetes főtanácsi gyűlésen kifejtett iskolavédelme nem volt hiábavaló, mert övé a balsorsban is az egész székely társadalom és a székelyföldi eklézsiák minden részvéte és együttérzése. Ami a kishitűek előtt lehetetlennek látszott, a felsőtagozatnak társadalmi úton való fenntartása valóban sikerült! Ebben az iskolavédelemben megint ott látjuk Székely kérész túr és az egész Székelyföld színe-javát, felekezeti különbség nélkül. De ott van túl a határon a IX-ik egyházkor is, ott van a csonkaországi véndiákság áldozata is. Dr. Elekes Domokos köri felügyelő-gondnok vezérli és irányítja páratlan eredménnyel az iskolafenntartó munkát. Szentmártoni Kálmán igazgató az 1933-ik évi évzáró alkalmával így jellemzi az iskola helyzetét: „Büszke öntudattal állapítjuk meg, hogy egész Románia egyetlen magyar intézetéért sem. hozta meg a társadalom valláskülönbség nélkül azt az áldozatot, amit megtett és megtesz gimnáziumunkért“. A történelem és a gondviselés egyébként is igazságot szolgáltatott az iskolának. A küzdelemből végül nemcsak teljes épségben, de még egy testvérintézettel, az Unitárius Téli Gazdasági Iskolával megerősödve került ki, mely 1931-ben szintén megkezdte nemzeti és egyházi szempontból egyaránt áldásos működését. Hét év múltán,
