Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
III. Emlékünnepély
75 maga az Egyházi Főtanács is méltó elégtételt szolgáltatott az iskolának és vezetőségének, midőn méltányolva azt a páratlan áldozatkészséget, mely 7 éven át a társadalom részéről felekezeti különbség nélkül megnyilvánult, az 1938. évi 12. sz. főtanácsi határozattal visszavette a felsőtagozatot is az Egyházi Közalap költségvetésébe. Természetes, hogy a 2 évtizedes küzdelem során a védőgárda sorai egyre ritkultak. Az erők, idegek lassanként elégtek az Alma Materért lángoló szent tűzben. Gálfalvi Samu, a nagy igazgató már béna kézzel írta meg a 140 évet. Elekes Dénes gondnok már beteg szívvel fáradozott az internátus restaurálásán. Az iskolaépítő Pap .Mózes sem érte meg a felszabadulást. A nagyszerű matematikus tanár, Lőrinczy Géza aránylag korán elhúnyt, Boros Jenő szintén. De ha a régi harcosok elfáradtak, vagy kidőltek is, önfeláldozó kitartó küzdelmük mégsem volt hiábavaló, mert a régi, szép múltú iskolát átmentették a szebb és boldogabb magyar jövendőnek! Sajnos, a világháború zaja most is rémesen zúg. Minden erőnk és minden percünk felhasználására szüksége van hazánknak. Éppen ezért tanakodtunk, hogy vájjon alkalmas-e az idő ünnepünk megrendezésére. Mi a megrendezés mellett döntöttünk, mert úgy találtuk, hogy iskolánk 150 éves fennállásának megünneplése nem erő- és időpazarlás, hanem ellenkezőleg, erőt adó, tanulságos és fölemelő ünnepe lesz. Ünnepe a mai nap a rendületlen hittel, elszánt akarattal küzdők diadalának! Ünnepe a székely áldozatkészség 150 éves eredményének; ünnepe az egymást támogató felekezeti összetartásnak, amely 150 év alatt oly sokszor jött segítségére válságba jutott iskolánk ügyének. Ünnepi köntösbe öltöztettük hát a 29 év óta felavatásra váró új épületet. Elővettük a múzeumból a rejtegetett díszlobogót. A bécsi döntés hírére a költő-pap befejezte az ünnepi ódát. Nemzeti himnuszunk szabadon szárnyalhat. Szabad hazában, szabad iskolában a székely diákregiment sorai megsokszorozódtak. A magyar honvéd őrt áll a vártán. Föl hát a szívekkel! A kő, amelyet az építők megvetettek, valóban szegletkővé lett! Örvendezzünk hát ezen! Alázattal kérjük a mi Főtisztelendő Püspökünket, áldja meg a 150 éves Alma Matert és avassa föl az új épületet !
