Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
II. Istentisztelet
A székely keresztúri unitárius gimnázium megépitése 150 esztendővel ezelőtt Isten akarataként jelentkezett őseink lelkiismeretében. Isten akarata volt: 1. hogy ez az iskola megépüljön; 2. az a sajátos módszer, ahogy itt az ifjúságot nevelték. I. Ragyogó humorral írt meg Mikszáth Kálmán egy Bach korszakbeli esetet. Az evangélikus aytafiak valahol a Felvidéken új gimnáziumot építettek. Megakadtak, hogy vájjon mi legyen az épület homlokzatán a felirat. Magyar felírás, amit szerettek volna, nem volt szabad. Németet nem akartak. Kerestek azért egy latin idézetet, olyant, hogy a kor szellemét is kifejezze, igaz is legyen, s no meg a rendőrfőnöknek se legyen ellene kifogása. Hosszas tanakodás után ezt a négy latin szót írták fel reá: „praesens imperfectum, futurum perfectum“, vagyis tökéletlen jelen, tökéletes jövő. Ez a felirat a keresztúri gimnázium homlokzatára is odaillene, az újéra is, a régiére is. A székelykeresztúri gimnázium azért épült, hogy a székely népet tökéletlen, vagyis boldogtalan jelenéből kiemelje és tökéletesebb, boldogabb jövőhöz segítse. Épült az Isten akaratából, mert Isten akarata az, hogy az az őserő és tehetség, mely ennek a népnek adatott, parlagon ne maradjon, itt kiműveltessék és a nemzet javára fordítassék. Isten akarata az, hogy a székely a magyar városokban ne csak idegenek cselédjeként jelentkezzék, hanem elfoglalja azt a helyet, amely az ősi település jogán is, tehetségénél fogva is, a nemzet életében méltán megilleti. S ez az intézet 150 esztendőn át csodálatos szép eredménnyel cselekedte Isten akaratát. Nincs az országnak egyetlen vidéke, melynek a világ mind a négy tája felé akkora szellemi exportja lett volna, mint ennek a vidéknek, melynek ifjúságát ez az intézet nevelte. S hogy nevelte, azért nemcsak a székelység tartozik ennek az intézetnek örök hálával, hanem az egész magyar nemzet, mert a magyar nemzetnek is volt legalább akkora szüksége a székely őserőre és tehetségre, amit itt kiműveltek, mint a székelyeknek azokra a pozíciókra, melyeket így a nemzet életében elfoglalni tudtak. Szeretem ezt az intézetet népgimnáziumnak nevezni, mely ezt, a mi még mindig nem eléggé magyar középosztályunkat a legegészségesebb talajból, a népből, a legjobb kiválasztási módszerrel, a szellemi és erkölcsi census alapján erősítette és tette vérében is, gondolkozásában is magyarabbá és kötelességtudóbbá. Isten akarata volt az is, hogy ez az intézet úgy épüljön meg, ahogy megépült: hogy az unitáriusok adják a meszet, a reformátusok a követ, a katolikusok a gerendafát és a papnék főzzék a kalákában dolgozó székelyeknek az ebédet. Isten akarata volt aztán az is, hogy jöjjön később, éppen a mi korunkban a nehéz próbák esztendeje. Isten látni akarta, hogy vájjon méltók tudunk lenni dicső ősök emlékéhez. S hála legyen szent nevének, méltóknak bizonyulánk! A
