Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
II. Istentisztelet
48 katolikus és református székelyek az unitáriusok segítségére jöttek ismét, hogy közös kincsünket a magyar nemzeti kultúra számára megmenthessük. így akart az Isten, ennek a felekezetileg is annyiszor meghasonlott nemzetnek egy leckét adni arra, hogy különbözhetünk mi, magyarok felekezetileg egymástól sok mindenben, de nemzeti kultúránk, fajtánk s hazánk szeretetében egyek vagyunk, egyek kell, hogy legyünk mindhalálig, mert egy az Istenünk, egy a vezérünk, egy a sorsunk, együtt állunk, vagy bukunk a lét nagy harcában. Ki kellene hirdetni úgy, hogy tudja meg az egész világ mindenütt, ahol csak magyarok élnek, hogy van itt egy felekezeti iskola, melyet katolikusok, reformátusok, unitáriusok együtt építettek s együtt mentettek meg a nemzet számára s túl a vizen van egy templom, melyben minden vasárnap unitáriusok és reformátusok, mint jó testvérek, együtt magasztalják a közös mennyei Atyát. Isten akarata volt az is, hogy ez az intézet éppen itt épüljön meg, ahol a Küküllő és a Gagy vize egybeszakad s legyen itt a magyar nemzeti kultúra bástyája. Az intézetnek ezt a szerepét a magyar közoktatásügyi kormányzat annak idején talán még hamarább felismerte, mint mi magunk. Ezért szorgalmazta annak kifejlesztését már akkor, amikor még mindig kételyeink voltak az iránt, hogy vájjon elég erősek leszünk-e fenntartására. S bástyája lett ez az intézet a magyar nemzeti kultúrának nem sovénizmussal, hanem nagylelkűséggel, olyannal, amelyhez fogható alig van a történelemben. Hol van még egy felekezeti intézet, melyben az ösztöndíjakat felekezet és nemzetiségi különbség nélkül osztogatják a szorgalmas diákoknak? Vagy talán azt mondja valaki, hogy nincs értelme az ilyen nagylelkűségnek? Nem viszonozzák!? Lehet, hogy az emberek nem. Isten azonban mindent számon tart, mindenkinek mindenért megfizet. Elhibázott dolog volt — tudom — azt hinni, hogyha valakit magyarul megtanítottunk, azzal már jó magyarrá tettük. Sokszor még az is megtörtént, hogy az ilyeneket saját fajtabelieink rovására dédelgettük és juttattuk tekintélyes állásokba. Az Eötvös kollégium egykori dédelgetettjei, kiknek a magyar állam nemcsak kenyeret, de kalácsot, rangot, méltóságot adott, siettek legjobban szétszedni a magyar államot. Ennek az intézetnek azonban voltak olyan más nemzetiségű diákjai, akik ennek az intézetnek a fennmaradásáért saját sovénista kormányzatukkal is szembeszállottak. De akár voltak, akár nem voltak, Isten azt akarta, hogy legyen itt egy intézet, mely leckét ad az egész világnak arra, hogy a hatalmon levőknek mikép kell a más nemzetiségűeket kezelniük. II. II. Isten akarata volt az a demokrácia is, melyben ennek az intézetnek a falai között az ifjúságot 150 esztendőn át nevelték. A demokrácia magyar politikai életben az utóbbi évtizedek során — sajnos
