Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)

I. Véndiákestély

36

Juhnyáj mellett kutya vigyáz; Nehéz kölönc lóg a nyakán: Megáll a nyáj, indul a gép, Port fellegez maga után.

Életiram találkozott:

Ki erre megy, ki meg arra, Mindenkinek más az útja;

De egy a cél, — ami hajtja.

Barkaszagos pára-ködbe’

A napsugár bele havaz,

Az új élet küzdelemben, Énekel a székely tavasz!. .

AZ ÉN SOHA EL NEM MÚLÓ VÁGYAM.. .

Ősz volt. És én egy bús legény Itt jártam e nagy ház előtt;

A diákok gyülekeztek Hozták a sok átalvetőt.

Emlékszem a víg kacajra, ölelésre, szeruszokra.

Csak én vártam öleletlen,

Mint nem ismert falurossza.

A napfény a gimnázium Ablakait beragyogta:

Bánatosan, félve, lopva Néztem a nagy ablakokra.

Ügy éreztem integetnek: Megszólítnak, halló, hahó! Tanulj fiam, elvész a nép,

Mely tudomány nélkül való.

Nem sikerült, nem lehetett:

Fáj a szívem ma is érte.------Valaki az én vágyamat Valamiért kicserélte.-------?

Éreztem a lázas álmot:

Éreztem a lelki erőm. Élet-hajóm másfelé vitt:

S kikötött a búza-mezőn.