Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)

I. Véndiákestély

37

Szántottam az ősi földet:

S míg ökreim mendegéltek, Szomszédaim szóltak hozzám,

S nem figyeltem mit beszélnek.

Mert az álmom, kóbor vágyam Szállt a mezőn, erdőn által. Előttem egy fehér lány járt: Égre tartott fáklya-lánggal.

Csak őt láttam, csak őt néztem, Hallottam hív, csábít, dalol.

Én szántottam s szállt a vágyam Szállt a lelkem, ki tudja hol? —

Azt is láttam édes apám S az ősi föld úgy marasztal. Erdő-lombja suttog felém, Béküljek ki önmagámmal.

Kibékültem . . . S mégis, mégis Én nem tudom milyen béke?... Mért kell ma is sóhajtanom Az érzelmek ütemére ... ?

Sóhajtások, csalódások A telkembe belé fájnak. —

S egymás karjaiba dőlünk Összetört remények, s vágyak.

Hívó szóra jöttem most el,

Hol lelkemre rátaláltam. — Szabad-e hát megmondanom Ide vágytam, ide vágytam.

Ó, ti fényes nagy ablakok,

Ti, tudásnak épült falak, Engedjétek legalább azt,

Hogy én megsímogassalak. —

Engedjétek, megáldjalak, Álljatok míg lesz egy diák. Álljatok, míg él a magyar,

S lesz fia, ki tanulni vágy! . ..

/