Péter Lajos (szerk.): A székelykeresztúri unitárius báró Orbán Balázs gimnázium 150 éves emlékünnepe. 150 év emléke. Az 1943. június 5-iki véndiáktalálkozó és a június 6-iki emlékünnep alkalmával elmondott beszédek, költemények és elbeszélések (Kolozsvár, 1944)
I. Véndiákestély
30 — Hogy merítek a hidat hajigálni? — Nem a néni hídja! — védekeztem gyámoltalanul. Az asszony állt egy kissé, de azután megint megrázott — Csakhogy az én ablakomat is behajítottátok! — toporzékolt. — A házam ott van a híd mellett. Bevágtátok a drága nagy üveget, most aztán megfizessétek, ebadta kölykei! — Én a legjobb dobó vagyok, s mind a hidat találtam! — igyekeztem kibújni a felelősség alól. — Keresse a többieken! — Nem futkározom én a többiek után, hanem fizesd meg te s szedd be a többin! — toppantott. Keményen szorított, bátorságom hanyatlani kezdett. — S mennyit követelne? — kérdeztem.' — Egy forintot fogsz fizetni! — Mikor lesz nekem egy forintom! — akartam nagy étvágyát csökkenteni. — No, ha nem, akkor gyere Sándor János elé! — Kezdett húzni a kollégium irányába. Tyűh, az igazgató úr elé? Ablakbeverés vádjával?... Hát ettől a fenyegetéstől végképpen elhagyott a bátorságom. — Kevesebbel nem elégednék meg? — siránkoztam. — Mennyi pénzed van? — Negyven krajcár. — Zord arca mintha földerengett volna. — No, azt egyszer add ide! — mondotta. — A hatvan krajcárt pedig akkor fogod megadni, mikor visszajöttök a fériáról. Mert különben ... — rázta meg öklét. Átadtam keservesen gyűjtögetett pénzemet. A fekete felhő erre olyan gyorsan elvonult, mint ahogy jött. Versenytársaim rendre előbújtak rejtekhelyeikről. Elmondtam nekik az ügy lefolyását. — Most aztán ti is járuljatok hozzá! — kértem őket. Nem tagadták meg, de a szünidő utánra halasztották a bepótolást. Némelyek még szidalmaztak is. — Nem kellett volna mindjárt úgy megijedned . . . Utóvégül most féria van, az igazgató sem veheti olyan szigorúan. Gyáva voltál, szégyeld magad! Hazaoszoltunk fériára. Megvallom, otthon is gyakran eszembe jutott az ablak dolga. Hideg, őszi idők jártak, vájjon a fekete asszony betétette-e az üveget? Vájjon nagy mérgében nem árult-e be mégis az igazgató úrnak? Alig vártam, hogy a békét véglegesen megvásárolhassam tőle. Amint tehát leérkeztem Keresztúrra, első utam a födeles híd felé vitt: csak otthon találnám a félelmetes asszonyt! A kis ház két ablaka épségben nézett ki az útra. Csakhogy nem ezekkel történt a baj. A kő túlfelőlről jött, tehát csak a ház túlsó felének az ablakát érhette. Bementem a kapun, s vizsgálat alá fogtam a ház belső oldalát. Hát ott csak egy tenyérnyi kis ablak kandikál
