Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VII. Önképzés
tényeket, hogy csakis a rajzoktatás az a módszer, amellyel közvetlenül és gyakorlatias szellemben fejlődhetik az Ízlés és nemesedhetik a lélek.”» A következő tanévben már 17-en látogatták rendszeresen a rajzköri tevékenységet és Nagy Lajos tanár eképp reménykedett a haladásban: „bekövetkezendőnek látom az időt, melyben mindazok kiknek lelke nem nélkülözi a finomabb kifejezésmódokra való hajlandóságot, igyekezni fognak elsajátítani a művészi rajzolás és festés képességét. ”100 Nagy Lajos továbbra is síkraszállt, érvelt az intenzív rajzoktatás biztosításáért, a feltételek javításáért. A „magán rajzot” látogató tanulók száma évente 25—35 volt. Munkájuk eredménye az évvégi házi tárlatokon került a nyilvánosság elé. A magán rajzra járó tanulók évi 10 korona tagdíjat fizettek, de Nagy Lajos tanár úr ez években e rendkívüli tantárgyak csoportjában tanított heti két órában szabadkézi rajzot is, ahová a tehetségesebb diákok járhattak el díjmentesen. Ugyancsak a rendkívüli tantárgyak sorába tartozott az egyházi ének tanítása, amelyen csak az unitárius tanulók vettek részt két csoportban (I—III. osztály és IV—VI. osztály) és műének — vagyis az énekkar —, amely Benedek Mihály kántortanító irányítása alatt 1914-ben 70 tagú volt, 3 szólamban. „A torna a régebbi időkben ismeretlen volt a tanulók előtt. A testedzésről azonban volt gondoskodva, amennyiben a játékok különböző nemit gyakorolták a tanulók a gymn. udvarán naponta egy-két órán” — íija Sándor János a monográfiája Játékok című fejezetében, amelyben leír négy féle labdajátékot (kukkra ütés, várasdi, kótyázás, kifutó), megemlíti a birkózást, csiszankázást és bakkugrást, mint kedvelt testedző játékokat. A fejezet utolsó soraiban megállapítja: „Az újabb időben a tornaórák foglalták le a játék-idő nagy részét. A természetes játék mesterségessé vált. Vajon olyan jó kedvvel végzik-e ezt, mint amazt? a figyelő megadhatja magának erre a feleletet.”»» A felelet mindenképpen csak az lehetett, hogy a tomatanítás órarendszerű bevezetése jelentős mértékben járult hozzá a tornaköri önkéntes testedzés és a sport műveléséhez. Az évvégi tomavizsgával egybekötve önkéntes alapon a legjobbak sportáganként elismerő oklevéllel, később jutalomtárgyakkal díjazott versenyen vettek részt. így 1898- ban még csak 100 méteres síkfutás, rúdmászás, távol- és magasugrásban vetélkedtek a legedzettebb diákok, de a következő évben már nyújtón és korláton is bemutatkoztak. Ekkor (1899) a távolugrásnál 5,48 m, a magasugrásnál 1,43 m volt az évi győztesek eredménye. A századfordulót követő tanévekben a tomaversenyek tomaünnepéllyé nőtték ki magukat. A rendezvény egész napossá vált. Általában egy júniusi vasárnap délelőttjén megtartották a sportágankénti selejtezőket. Délután a gimnázium egész diáksága négyes sorban vonult fel és mutatott be szabadgyakorlatokat. Ezután sor került a sportágankénti döntőkre, végül pedig a díjazásra, jutalmazásra. A tornát 1903-tól szintén Nagy Lajos tanította, aki az Értesítőkben a torna, a csapatjátékok népszerűsítéséért, terjesztéséért valóságos eszmefuttatásokat, sport-esszéket közölt. 1909-től a tomaünnepélyeken már két-, három-, négy-próbás összetett versenyeket is tartottak. Ekkor jelent meg a diszkosz és gerelydobás is, amelyeknél 28, illetve 21 métert ért el a legjobb atléta. A csoportjátékok közül 1906-ban „csalogató” nevű, 1910-től a „füles labda” nevű, 1914-ben labdarúgó mérkőzés zárta a mindig nagy számú közönség által megtekintett tomaünnepélyeket. Nagy Lajos tanár erőfeszítése azért, hogy a testnevelés, sport az őt megillető rangot kivívja a tantárgyak hierarchiáján, nem volt hiábavaló küzdelem. Ezt nemcsak a sportoló diákoktól mozgalmas sportpálya, a sorra kerülő izgalmas versenyek, mérkőzések igazolták, hanem az a tény, hogy az ugyancsak általa tervezett iskolazászló közepébe a * 100 101 » Értesítő 1905/1906. 36. 100 Értesítő 1906/1907. 63. 101 Sándor János: i.m. 230. 97
