Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VII. Önképzés
maga kalauzolt föl a Csetatyára, mint annak egyik alapos ismerője. Fölérve a Csetatyához, hosszasan szemléltük a hatalmas sziklatömeg gyönyörű alakzatait, majd a római korból való alagúton a sziklatömeg tágas belsejébe hatoltunk, mely köralakú magas hátterével, lépcsőzetesen emelkedő alakjával, sokban hasonlít egy hatalmas ókori színház nézőteréhez. Sokáig bolyongtunk, mászkáltunk itt, nézegetve a római bányák apró üregeit. ”« Újabb nagy tanulmányi kirándulásokra 1908-ban az Al-Dunán, 1911-ben Budapest — Balaton — Fiume útvonalon került sor. Ez utóbbin 26 tanuló vett részt, a vezetője dr. Szolga Ferenc tanár volt. Az Értesítőben megjelent élménybeszámolója egy remek publicisztikai alkotás, ezért egy rövid részletet idézünk belőle: „A Ferencz József hídnál hajóra ülve, a Dunán fölhaj ókáztunk egészen a Lánchídig, honnan siklón mentünk fel a Várba. Végig sétáltunk a Várkert gyönyörű sétányain, gyönyörködtünk az alattunk elterülő nagyszerű panorámában, a zentai hősnek, Savojai Jenőnek pompás lovasszobrában. Ezután a királyi palota fenséges épületét vettük szemügyre. Mindjárt a bejáratnál egy művészi becsű díszkút Mátyás király és szép Ilonka édes-bús történetét eleveníti meg.”»« 1912 tavaszán a gimnázium 60 tanulója, dr. Szolga Ferenc, Gálfalvi Sámuel, Nagy Lajos tanárok vezetésével Székelykeresztúr —- Bözöd — Erdőszentgyörgy — Szováta — Parajd — Korond — Székelykeresztúr útvonalon háromnapos tanulmányi kiránduláson vett részt, amelyről szintén Szolga tanár úr írta élménybeszámolóból idézünk: „Már messziről feltűntek, hol fényes oszlopokat, várromokat, hol üregeket, barlangokat alkotó, finoman barázdált, csillogó, száraz időben hószínfehér, nedves időben sötét sósziklák, melyek Erdély legnagyobb ritkaságai közé tartoznak.”97 1916. október 12-én 60 tanuló Nagy Lajos, Gálfalvi Sámuel tanárok és Lukácsi Sándor felügyelő vezetésével Segesvárra látogatott. 1914 tavaszán dr. Szolga Ferenc és Péter Lajos tanárok vezetésével 27 tanuló újból Budapesten és a Balaton környékén gazdagította tudását, bővítette látókörét. A kiránduláson részt vett diákoknak pályázatot írtak ki egy úti élménybeszámoló megírására. A legsikeresebb írás Asztalos István V. osztályos tanuló tollából került ki, amelyet az 1913/1914-es Értesítőben teljes egészében közölt az igazgatóság. Hadd idézzünk az önképzőkör e tehetséges tagjának rövid, világos, szabatos mondataiból: „A Keleti pályaudvarról indultunk el vonattal a Balaton felé. A dunántúli dombosvidék termékeny földjén haladtunk. A hegyek nem magasak, kicsiny kiteijedésűek a síkságok. Ilyen változatos helyeket átutazva tűnt fel a Balaton, a nagy víztömeg. Azt lepi meg nagyon, ki tengert nem látott. Elenyésző csekélység hozzá képest egy hajó a távolban, amely közeledik. Balaton-Füredre érkeztünk. Siettünk elszállásolni magunkat, hogy szemlélhessük a Balatont. Balaton-Füreddel átellenben van Siófok, mely csak homályosan látszik át. Ide hajóztunk keresztül délután. Nyugodt volt a Balaton, nem háborgott. Gőzösünk egy órai út után kikötött. Megnéztük a lassan folyó Siót és a partot.» Az 1905/1906-os tanévtől kezdődően a székelykeresztúri unitárius gimnáziumban az önképzési lehetőség, a keret bővült azzal, hogy Nagy Lajos tanár irányítása alatt rajzkör (magán rajz) indult. A „magán rajzra” mint önképző tevékenységre kezdetben — a fent jelzett tanévben — mindössze 10 I—IV. osztályos tanuló jelentkezett. A kör indulásával kapcsolatosan Nagy Lajos a következőket írta: „Az erős áramlat, amely művészi nevelés alakjában nehány év óta érezhető, rohamosan terjed mindenütt. Ennek az áramlatnak éltető ereje és alapja az intenzív művészi rajzoktatás. Intézetünkben is, bár minden szellemi és művészeti középponttól távol áll s ezeknek hatását még közvetve is alig élvezheti, ez évben megkezdődött a magán rajzoktatás az önként jelentkezők számára (...) Nem szükség itt bővebben fejtegetnem azokat a rég ismert « Értesítő 1904/1905. 70-71. 96 Értesítő 1910/11. 83. 97 Értesítő 1911/12. 116. »Értesítő 1913/14. 122—123. 96
