Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VI. Didaktikai munka, nevelés
folyó beszédnek írott deákra fordításával, számvetéssel, földleírással, vallás ágazataival, s szép írás mesterségével együtt (Senior nem léte esetében ezen két Classist 2 Publicus Praeceptor tanítja). 4. Az első deák, az úgynevezett Exactor tanítja, mint Publicus Praeceptor a Conjugatiót. Lángius, Colloguiumai fordításával, Chatechesis számvetés és írás mesterségével együtt. 5. Más Publicus Praeceptor a Comparatiót, Declinatiót, deák szók tudására, parancsolatokra, s írni tanítja. 6. Még más P. Praeceptor a kezdőknek szótagolásra, olvasásra, deák szó tudására, parancsolatokra s írni tanítja. 7. Az utolsó P. Praeceptor a gyermekeket közönségesen naponként egy óra alatt énekekre tanítja. Az ekkori tanítást Szigethy Gyula Mihály, az udvarhelyi kollégium neves professzora a következőképpen írja le 1829-ben: „Az unitárius szülők gyermekei 10 esztendős korukig az iskolamesterek vagy kántorok által taníttatnak olvasásra, írásra, számvetésre és a deáknyelv elementumaira. Onnan átaltétetnek a keresztúri iskolába, classisokra osztva, kiket mintegy 14 deák s ezeket pedig felsőbb classistákkal együtt egy professzor tanítja előmenetelesen a deák nyelvben és a hit ágazataiban, kinek keze alól szállnak a kolozsvári unitárium collegiumba nagyobb tudományok hallgatására s több professzorok alatt, kikből válnak papok, oskolamesterek s a külső dicasteriomoknál hivatalt viselők, officiálisok. Némelyek közüllök hamarább is kiszállnak oskolamestereknek, udvari tiszteknek vagy mennek cancelláriára, vagy praefectusságot, prókátorságot nyerjenek — jelesebbje papságra lépik, vagy Akadémiára megyen. "(* Jóllehet a latin nyelv szükségessége a hazai viszonyok között továbbra is fennállt, ez időben a nemzeti nyelv iránti érdeklődés fokozódott s a természetes jogába való visszahelyezését Erdély népe kérte is — pl. az 1837—38. évi országgyűlés a törvényeket magyar nyelven akarta megalkotni, amit a kormány nem engedett meg — a latin nyelv ismerete a hazai iskolákban visszaesett. Ezért a bölöni zsinat 1840-ben elhatározta, hogy minden tantárgyat latin nyelven tanítsanak a kolozsvári, tordai, keresztúri gimnáziumokban s az ifjúság az iskola falai között is latinul beszéljen, aki pedig nem tartja meg e határozatot, az megszabott büntetésben részesüljön. Egy év múlva, 1841-ben viszont a köröndi zsinat úgy határozott, hogy minden tantárgyat magyar nyelven kell tanítani már a következő iskolai év kezdetével; valamint a tanításban a szakrendszert vezetik be az eddigi osztály rendszer helyett. Magyar nyelven tanítani a gyermekeket sokkal könnyebb volt, mint latinul. Magyar nyelvű tantárgyakként bevezették: a magyar nyelvtan, kontinensek földrajza, Erdély — Magyarország és az ókor története, geometria (űrtan), természethistória tanítását. A gimnáziumi tanítás időtartamát 7 évben állapították meg, így a tantárgyakat ennek megfelelően osztották be. Az ifjúság a latin nyelv-ellenes szellem terjedésével kezdett idegenkedni ennek tanulásától. Az egyházi főtanács — hogy az ifjak ne maradjanak le a latin nyelv ismeretében — elhatározta a latin nyelvtankönyv magyar nyelven történő elkészítését, és ezzel meg is bízta a keresztúri gimnázium volt növendékét, Darkó Mihály tordai középiskolai igazgató-tanárt. Darkó Mihály latin grammatikája 1846-ban jelent ír eg, s az 1847. évi főtanács kézikönyvül elfogadta a keresztúri gimnázium részére. További szigorításokat hoztak a latin nyelv tanításának sikeréért (latin—magyar fordítási gyakorlatok rendszeresítése, ilyen jellegű próbák bevezetése a vizsgákon). A főtanács 1842/19 számú határozata értelmében a tordai és keresztúri gimnáziumokban is azokat a tantárgyakat kell tanítani, amelyeket a kolozsvári főiskola alosztályainak meghatároztak, azon kézikönyvek szerint, amelyeket az E.K. Tanács elfogadott. «7 Nemzeti Társalkodó Kolozsvár, 1832. II. kötet, 332-333. <® Vö. Jakab Elek és dr. Szadeczky Lajos: Udvarhely vármegye története legrégibb időktől 1849-ig, Budapest, 1901. 550. 67
