Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
VI. Didaktikai munka, nevelés
1845. augusztus 28-án tartott homoródalmási zsinat határozata szerint — Koronka József igazgató által felhozott okok méltánylására — a negyedik évben a latin és német nyelvet egész éven keresztül, ezek mellett az encyclopédiát, az algebrát és practica geometriát félévenként tanították. Eljött 1848—49. A fiatalság fegyvert fogott a kezébe könyv helyett a szabadság kivívásáért. Az iskola elcsendesedett (1848/49 telén az unitárius fiúkat és lányokat ideiglenesen Pálfi József kántor tanította), megdördültek az ágyúk, a diákok fegyveres honvédekként harcoltak Bem seregében. „1849. július 30-án Keresztúron csendült fel utoljára a halhatatlan költő Petőfi Sándor szava: Ott essem el én, a harc mezején.”69 Iskolánk volt növendékei közül Berde Mózes volt a forradalom egyik legkiválóbb személyisége, aki itt tanult 1825—1834 között. Az agyagfalvi országgyűlésen 1848. október 16—17-én mint Háromszék kormánybiztosa jelent meg, majd hősiesen harcolt az osztrákok ellen Háromszék védelméért: Kolozsvár, majd Szeben, Brassó, Medgyes, Szászsebes, Szerdahely, Segesvár, Szászváros, Kőhalom kormánybiztosa lett. Világos után bújdosnia kellett, halálra ítélték, 1851-ben ezt az ítéletet négy évi várfogságra változtatták át. A másik 48-as forradalmárunk a szentgericei származású Jakab Elek, aki az 1829—1837-es években volt a gimnázium diákja. 1848 augusztusában, 28 éves korában állott be a Kossuth huszárok soraiba. S hogy életének e jelentős lépését meggyőződésből tette, bizonyíték rá a kolozsvári Híradóban 1848. szeptember 1-én megjelent vezércikke: „A haza veszélyben léte egyik indok, ami e lépésre bírt, s azon meggyőződés, hogy a hazának így hasznosabb szolgálatot tehetek mintha irodában dolgozom. ” Jakab Elek a forradalom idején részt vett az agyagfalvi népgyűlésen, majd fegyverrel a kézben Bem tábornok erdélyi és bánsági hadjáratában. A forradalom bukása után 1850. április 28-ig fogságban volt, majd szentgericei tartózkodásra ítélték és nevét törölték a kincstári hivatalnokok sorából. Mikó Imre gróf 1854-ben meghívja Kolozsvárra titkárának, s e minőségben jelentős része volt Erdély tudományos életében, majd az erdélyi főkormányszéki levéltár igazgatója lett. A szabadságharc leverése után Haynau rémuralma következett, majd Bach-huszárok, fináncok teszik elviselhetetlenné Erdély népének életét. Különösen nehéz az élet, nyomasztó a szegénység a Székelyföldön. Ilyen körülmények között kezdődött a tanítás a székelykeresztúri gimnáziumban 1850. november 1-érí 88 tanulóval (a forradalom előtt 180 tanuló is volt). Az osztrák abszolutizmus az unitárius egyházközség önkormányzási jogát is megszüntette, s iskoláinkban a német gimnáziumi rendszert parancsolta. A németesítés minden eddiginél erőteljesebb volt. A bécsi kormány kötelezővé tette a felekezeti iskolák számára is az „Organizations Entwurf’-ot, mely szerint az oktató-nevelő munka az állam ellenőrzése alá kerül. Az iskolák nyilvánossági jogát — így a székelykeresztúri gimnáziumét is — az állam feltételekhez kötötte. Ilyen feltétel volt az állami tanterv elfogadása és az osztályok létszámának megfelelő tanári létszám beállítása. A német nyelvet tannyelvvé nyilvánították. A követelményeknek megfelelően 1856-ban a gimnázium 5 osztályos lett, s megkezdődött a szaktanári állások betöltése szakképzett tanárokkal. Az 1855-ben tartott zsinati főtanács meghagyta a tordai és keresztúri gimnáziumoknak, hogy (1854-ben „felsőbb helyre is” beterjesztett) a kiszabott tantervet tartsák tiszteletben s az. ottani gimnaziális osztályokat 5-re teijesszék ki és hozzák egy szintre a kolozsvári főgimnázium ötödik osztályával. Az E.K. Tanács úgy döntött, hogy a keresztúri gimnáziumban a kilenc tanulási évből a négy első legyen elemi, az öt utolsó pedig gimnaziális osztályok tanítására fordítva, s ezen öt gimnaziális osztályban léptessék életbe a kormány által elrendelt tantervet. Az Egyházi Főtanács intézkedett a szükséges szaktanárok kinevezéséért — 1857-ben Péterfi Sámuel, 1859-ben Marosi Gergely, 1862-ben Sándor Mózes tanárokat nevezték ki a gimnáziumhoz —, ezáltal az „Entwurf’-ban előírtakat 69 A Székelykeresztúri Líceum évkönyve. Székelykeresztúr, 1968. Ütő László: A Székelykeresztúri Líceum 175 éves története. 17. 68
