Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
III. A gimnázium kifejlesztése
végzett minden tanárnál, minden tantárgyból, áttekintette az írásbeli dolgozatokat, rajzlapokat, betekintett az igazgatói munkába, érdeklődéssel vizsgálta az oktatás új hajlékát. Látogatása végén értekezletet tartott, tapasztalatairól részletesen beszámolt és teljes megelégedésének adott kifejezést. Örömmel állapította meg, hogy a háborús állapotok közepette, nehézségek, megnövekedett munkakörök, megapadt tanári létszám mellett is az intézet tanárai a legjobb akarattal igyekeztek teljesíteni a rájuk váró nehéz feladatokat. (A háborús állapotok miatt augusztusban miniszteri rendelet jelent meg, melynek értelmében minden középiskolában a heti tanítási kötelezettség 24 óra. így volt, aki 27 órát tanított, az igazgató pedig 15 órát.) Értékelését így fejezte be: „Általában szívesen konstatálom, a nehéz viszonyok mellett intézetük odajutott, hogy semmi akadálya se lesz annak, hogy a jövő évben a VIII. osztály oly növendékeket adjon a hazának és az egyháznak, akik a felsőbb tudományokban sikerrel képezik ki magukat, tudásukkal, helyes magaviseletükkel derék résztvevői lesznek a művelt társadalomnak. ”3« A főigazgató látogatása után tett felteijesztésére a közoktatásügyi miniszter megadta a VII. osztálynak a nyilvánossági jogot. Az 1915/1916-os iskolai évvel „teljes lett” a gimnázium: beindult a VIII. osztály. Ezzel a székelykeresztúri középfokú unitárius tanoda is főgimnázium lett. A főgimnáziumi rangot nyert iskola vezetőségére olykor ezen rang megtartásának igen nehéz feladata hárult és a küzdelemben a kortársaik és az utókor teljes elismerését méltán érdemelték ki. Állták a küzdelmet a székely társadalom iránti magas felelősségtudattal, melynek szüksége volt a gyermekeiket, vallásukra való tekintet nélkül, lelkiismeretesen, igényesen oktató unitárius főgimnáziumra. Szükségét bizonyítja magas látogatottsága: az első világháborút követő években a tanulólétszám 300—352 közt váltakozik. 1921/1922- ben a községi polgári leányiskola is beolvad a gimnáziumba. Nehéz, küzdelmes évek következtek. A román hatóságok a nemzetiségek iskolái, anyanyelvű oktatása ellen hozott intézkedései, a gazdasági nehézségek sokszor elsorvadással fenyegették az oly sok áldozattal, reménnyel, bizakodással kifejlődött főgimnáziumot: 1923-tól a tanügyi hatóságok megszüntették a koedukációs oktatást és a magántanulók felvételét a kisebbségi intézetekbe, ami létszámcsökkenést eredményezett; a tanulólétszám 140—180 között ingadozik a következő években. Ezt a helyzetet súlyosbította a 4 osztályos alsó tagozat 3 osztályúvá való átszervezése 1928-ban. A felső tagozat továbbra is 4 osztályos maradt, majd 1937-ben az alsó tagozat 4. osztályát is visszaállítják. Ebben a korszakban a gimnáziumot a legnagyobb csapás 1930 decemberében érte, amikor veszélybe került a gimnázium felső tagozatának megmaradása, mert a fenntartó unitárius egyháznak elfogytak az erre szánt alapjai. Gazdasági válság viharzott végig Európán és ez különösen megviselte a kisebbségi magyar iskolákat Erdélyben. 1930 májusában a kolozsvári Egyházi Főhatóság elodázhatatlannak látja az egyház kiadásainak csökkentését a két főgimnázium — a kolozsvári vagy a keresztúri — valamelyikének leépítése által. Szeptember 9-én az Egyházi Képviselő Tanács ülésén Kolozsváron hosszas vita után úgy döntenek, hogy olyan javaslatot terjesztenek a Főtanács elé, amely szerint „a keresztúri főgimnázium az 1931/1932-es iskolai évvel kezdve redukálva mint 3 osztályos gimnázium működjék tovább, s melléje egy I. fokú gazdasági iskola állíttassák fel, és szerveztessék. Azt azonban már eleve elutasították, hogy a kolozsvári főgimnázium átszervezéséről is lehetne gondolkodni”.37 A felsőbb négy osztály megszüntetését az egyház gazdasági helyzetének mélypontra jutásával indokolják: a 6000 hold kisajátított föld után még nem kapták meg a kártérítést, az egyházi államsegély pedig ötödére csökkent, 11 253 608 lejről 2 273 127 lejre. E határozat természetesen az érdekeltek tiltakozását váltja ki és november 18-ra összehívják a székelykeresztúri egyházkor rendkívüli közgyűlését, amelyen a főgimnázium igazgatója, Gálfalvi Samu, a tanári kar, Dr. Elekes Dénes iskolai felügyelő 3® Értesítő az 1914/15-ös tanévre. 131. 33 Unitárius Egyház. Székelykeresztúr, 1930. november 15. sz. 100. 30
