Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
II. Építkezés
sora indult el a Gagy- és Nyikó-menti falvakból, de a távoli településekről is. A Keresztűr környéki falvakon, eklézsiákon kívül Felső fehérkörből, Udvarhelyszékről, Marosszékről, Aranyosszékről kővel, cserefával, deszkával, zsindellyel, élelemmel megrakva. A távoli helységek pénzt, gabonát küldtek az épülő gimnázium javára. Kisebb-nagyobb csoportok érkeztek segíteni az építésnél. A gimnázium új szobáit a régi iskolamesteri lakáshoz toldották; 1796-ra elkészült 4 szoba vesszőből és sárból. Minden szobának külön neve volt: 1. Chorintus, 2. Philadelphia, 3. Ephesus, 4. Smyma. Majd újabbak épültek Énlaka, Szentábrahám, Siménfalva, Szentmihály, Tordátfalva, Bözöd, Kobátfalva jelentős hozzájárulásával, így 1798-ig összesen tíz szoba készült el: 5. Sardis, 6. Tryatira, 7. Laodicea, 8. Pergamum, 9. Paris. A tizediknek nincs neve, „most építi a keresztúri fungens pap Bodor Sámuel” — ahogy megállapította 1802. szeptember 17-én a gimnázium építésével foglalkozó, főleg a hozzájárulások összeírására, az 1800-as alsóboldogfalvi zsinat alkalmával alakított bizottság. Ez volt a gimnázium első épülete, összesen 12 szoba, amelyek mindenike a fent említett bizottság megállapítása szerint „nem egyéb fundusból, hanem csupán csak a jóltevő hívek kegyes alamizsnálkodásából'o” épült. 2. 1805—1842 Ebben az időszakban kezdődött meg a gimnázium jelenleg is meglevő, régi épületének felépítése. A tulajdonképpeni építkezés 1819-ben kezdődött, de az 1805—1818 közötti időszak eseményei kiváltó okai, előkészítői voltak egy új, időtálló iskolaépület megteremtésének. 1805. december 28-án a homoródalmási unitárius egyházközség 62 aláírással a következő kérést juttatta el a Consistoriumhoz: „Mi mindnyájan a H.-almási unitárius ecclesiának tagjai, minekutána által láttuk s tapasztaltuk, hogy a Keresztúri gymnasiumban, már tovább nem tanitatthatjuk gyermekeinket; mindazért, hogy azon gymnasium vizes, lapályos helyre lévén építve, azonkívül, hogy már az auditorium gerendái töredeznek, az egész Gymnasium dűlőiéiben van; az árvíz gyakorta járja; mindazért, hogy már gazdát is valamire valót gyermekeinknek nem találunk; mindazért hogy fája sincsen, stb. mindazért, hogy népe is Keresztárnak inkább megromlott, hogy sem odaküldhessük gyermekeinket erkölcsöt tanulni; ezeknek meggondolásából arra határoztuk magunkat: hogy a felsöbbség engedelméböl itt homoród-almáson, az Udvarhely székbeli unitárius Szt. ekklézsiákkal együtt, építsünk egy gymnasiumot...”n A homoródalmásiak beadványát más községek képviselői is aláírták. Tény, hogy a dokumentumban szereplő megállapítások, főleg a gimnázium egymáshoz toldott szobákból álló faépületére vonatkozóan, ha egy kis túlzással is, helytállóak lehettek. Az biztos, hogy ez a „dűlőiéiben” levő épület még több mint másfél évtizedig hajlékot nyújtott az oktatásnak, miközben a tanulók létszáma 1805—1812 között csökkent, majd 1813-tól növekedett. Az almási kérést az esperesek útján kiadták az egyházköröknek véleményezés céljából, hogy majd a legközelebbi zsinaton tárgyalhassák meg az ügyet. Az 1806-os vargyasi zsinat döntést nem hozott. 1811-ben a Consistorium Körmöczi János és Szász Mózes tanárokat küldte „...Keresztúrra hogy az év végén tartandó vizsgálatokon az iijakat hallgassák ki és a gymn. kömyülállásait is vizsgálják, figyeljék meg”. 12 A keresztúri gimnázium megkérdőjelezett helyzetét még az is tetézte, hogy a rektorprofesszor Abrudbányai Szabó Sámuel ellen is vádak merültek fel. A fővádló Bíró József, az iskola gondnoka volt, aki 1800-ban és 1801-ben vádlevelet .írt a Consistoriumhoz Szabó ellen „ ... sőt a keresztúri eklézsiát is ellene zúdítja, panaszt tétet 10 Uo. 28. 11 Uo. 30-31. 12 Uo. 32. 14
