Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)
Ajánlás
szükségesebbnek ítélték, hogy „szép számmal” egybegyűlve egy hivatalos gyűlésbe, annak biztonságosabb kerete között „szép csendesen kezdjék forgatni vallásuknak dolgait”, és annak folytán az eszmét is meglássák: „Látván és gondolkodván szentséges vallásunknak dolgairól, mind külső s belső képpen micsoda hanyatlásra indultának Scholáink és Ecclesiaink”, elvégezték maguk között, hogy az ifjúság jobb „nevelkedése” végett egy iskolát — „egy Celebris Scholát” — állítanak fel, és első körültekintésükkel meglátták egyben azt is, hogy a Székelyföld szélén fekvő Székelykeresztúr lenne alkalmas központi hely az iskolaállításra — „ez Hazának közepette (gondolnák Székely-Keresztárra)” —, mert oda „mindenfelől az ifjúság elérkezhetnék". Akkor azonban csak az eszme született meg — mint egy teremtéskönyvben, ahol az ige szól előbb —, de magából a „tervelésből” nem valósulhatott meg semmi „egészen 71 éven keresztül", „mert ez időben kezdődik olyanszerü üldöztetésünk, mint a minőben az első keresztények részesültek”. Ezen az első felvillanó fényen túl nem volt egy jó ideig „iskolatörténet” magán a „megsemmisülés" sötét kilátásán kívül, míg azután egyszerre négy helyén is a Székelyföldnek felfakadt-buzgott a gimnáziumállítási kívánság — felhangzott Udvarhelyszék egyik szélén, mintegy „párban”, Homoródalmáson és Homoródszentmártonban, s másik „párként” Udvarhelyszék másik végén, Siménfalván és Székelykeresztúron —, és ennek nyomán virradt fel az a nap jó nyolc évtizeddel Biró Sámuelék gimnáziumállító terve után, amelyen 1793. július 10-i kelettel az unitáriusok homoródalmási zsinata kimondta a Biró Sámuelék gondolata szerint, hogy „Székely- Keresztáron egy gymn. állíttassék”. Egyéb „fundus” erre nem volt, „hanem csupán csak a jóltévő hívek kegyes alamizsnálkodása”, de az a fundus megmozdult, kezek, kupák, vékák, kerekek, szekerek indultak, „elérkeztek mindenfelől”, mielőtt a tanuló ifjúság érkezhetett volna, s mint ahol minden út Keresztár végének már-már úttalan szegeletéhez vezet, hordták egybe a falvakból a fát, követ, meszet, fövényt, deszkát, zsindelyt, cseretalpat, szarufát, gabonát, forintot, dénárt, még ajándékozott „házat” is szállítottak le Szentmihályról Keresztárra, más faluk pedig — Tordátfalva, Enlaka, Bözöd — úgy „épültek bele” az iskolába, hogy annak egy-egy „házát” vagy házának „derekát” különkülön maguk építették. S ha ez az első építés a ,fakorszakban" néhány év múlva „dűlőfélben” volt s „gerendái töredeztek” az iskola átköltöztetéséért folyamodó almás i s más „homoródköri apák” megrovó szavai szerint, indult a második — a jobb, állandóbb iskolát „állító” — építési kor, a „kőkorszak", és akik panaszolták a „romlásra indult gymnasium ” állapotát, indították ismét az elsők között az adományaikat, hogy szekereikkel Keresztárra „költöztessék” az iskola új falaiba. Mindezek „láttán" az iskolatörténetet író almási Sándor János a hosszú üldöztetés fájdalmának enyhületeként egyszer csak a Szent Sátor képével eszmélt arra, hogy „az építőknek ennek ennyire vitelében az Úr Istennek Mózes prófétához mondott ezen szavait kellett szem előtt tartani és követni: »minden embertől, a kinek szive szabad akaratja szerént hajol az adásra, kérj ajándékképpen a Szent Sátor építésére aranyat, ezüstöt, rezet, selymet, sittimfát, olajat, kosgyapjat, borz-bőröket, le a kecske szőrig, mert én mint uratok, mindenkitől kedvesen fogom venni«”. Kevéssel előbb az unitáriusok iskolaalapító püspökének, Lázár Istvánnak a szavait idézte Sándor János: „Én, megvallom, egy dolognak több kívánóját, mint itteni gymnasiumunk jó móddal való felállásának, soha se tapasztaltam. Bizony sir örömében a nép, látván mostan minden reménysége felett való folyamatját a gymn. építésének. Azután pedig, hogy az Úr szavait idézte Mózes könyvéből, a maga szavaival fordította a Szent Sátor építésének „képét” arra az iskolára, amelynek a történetét írta: „Az Úr Istent utánozva vettek kedvesen ezen gymn. építői minden ajándékot, aranyat, ezüstöt, rezet, forgalmi pénzt, fát, követ, meszet, gabonát, a munkások számára való élelmi szereket, kézi munkatételt s több hasonlókat. ” S folytatólag idézte megint a keresztúri „Szent Sátor” apostolainak alakját: „Ez első rendbéli építkezés leghathatósabb mozgatói valónak: Lázár István püspök, a ki heteket töltött Keresztáron, és Szabó Sámuel. Faluról-falura jártak, kértek, könyörögtek, zörgettek"... Mindehhez a sátorépítő anyaghordáshoz már csak az iskolatörténet toldalékos függelék-kimutatásaiból lehet hozzáolvasni, hogy kenyeret, pálinkát, túrót meg 9
