Fodor S. Sándor et al.: A székelykeresztúri Orbán Balázs - volt unitárius - gimnázium 200 éves története (Kolozsvár, 1993)

Ajánlás

ásót, kapát, lapátot is adtak-vittek az iskolához, s némely adakozónak úgy hajolt adásra a szíve, hogy a szombati malomvám jövedelméből fizetett forintokat, vagy tűzifát adott „téglaégetésre”, vagy elárverezte egy kancáját csikóstól harminc forintért, és azt a pénzt adta, vagy adott két szekér szalmát „tégla fedni”, és egy kisasszony, ha egyebet nem tudott, ajándékozott „egy üveg ablakot”. Ezt az adományt mind jegyzésbe írta 1793-tól 1893-ig az általa .felállított ” Aranykönyvbe Sándor János, amellett, hogy a fejedelmi alapítványt tevő Berde Mózes" cipóinak „történetét” — az Orbán Balázs háromszor tett alapítványának leírása után — úgy vette fel iskolatörténeti könyvébe, hogy mentegetőzve mondta Berdéről: „Érdemeinek méltatására külön, egész könyv, vagy könyvek kellenek”...

Iskolatörténetének végszavaiban úgy állt egy századváltó küszöbön Sándor János, mint aki korszakok felezővonalán egyik pillantásával az elmúlt századot, másikkal az eljövendő századot tekinti: „A ki e gymnasium keletkezése, létesülése s eddigi fennállhatása történelmét gondolkozva tanulmányozza, s vizsgálja azt a nagy jóakaratot, azt az önzetlen sok fáradságot, azt a csüggedést nem ismerő bátorságot, azt a kitartó türelmet, a,melyek szegletkövei e gymnasiumnak, az akkor sem kétkedett s most sem kétkedik ennek jövőjében, fejlődhetésében” ... „Ezekben van megmutatva a keresztúri gymnasiumra nézve a jobb jövő iránya. Az első száz év alapot adott az építhetésre. A második száz év tovább folytatja-e, vagy azt is lebontja, a mit az első épített? Az unitáriusok java és többsége azt mondja: tovább. ”

Ez a „tovább” vagyunk mi, a „második száz év” végén, unitáriusok és nem unitáriusok java és többsége. Ugyanabban a Sátorban, ugyanazokkal a küzdelmekkel. Kezünkben egy újabb könyvével a „tanodatannak”.

Kolozsvár, 1993. február 6.

Szabó Gyula