Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
29 Az Úr Istent utánozva vettek kedvesen ezen gymn. építői, minden ajándékot, aranyat, ezüstöt, rezet, forgalmi pénzt, fát, követ, meszet, gabonát, a munkások számára való élelmi szereket, kézi munkatételt s több hasonlókat. Ez első rendbéli építkezés leghathatósabb mozgatói valának : Lázár István püspök, a ki heteket töltött Keresztáron, és Szabó Sámuel. Faluról-falura jártak, kértek, könyörögtek, zörgettek s a nép egyrésze, a mint a szájhagyomány szól, elment egyik ekklézsiából a másikba, hogy Szabó S. prédikáczióit hallgathassa, a mely prédikácziókat mint egy vándor pap úgy tartott, vasárnaponként a különböző ekklézsiákban, hogy adakozásra indítsa a híveket. E két ember nélkül nehezen sikerült volna a gymn. alapítása, nem azért, mintha a nagy közönség ne óhajtotta, ne lelkesült volna érette, hanem, mert az eszme megtestesítésére, a mozgalom folytatása, nem elég szerencsésen volt szervezve. A kezdet kezdetén nem volt meg az elszánt, a kitartó, a nem lankadó erős szervező. S már a dolgok, az ügyek ily indulása hátrányait e két férfiúnak is kellett éreznie s küzdeni a naponként felmerülő nehézségekkel. A hosszas építkezés ebben leli magyarázatát. b) 1805—1842. Azok a viszonyok, körülmények, a melyek között létesüle Sz.-Keresztáron a gymn. részére egy faépület, az eddig leírtakból elég világosan láthatók. Sőt említve leve a sz.-keresztúri unitárius ekklézsiának azon kérése is, mely az 1789-iki szt.-gericzei zsinat jegyzőkönyvének 14. p. alatt így van megörökítve: „legitur instantia Ecclesiae Unitariae Székely-Kereszturiensis, cujus tenore eadem, facultatem Scholam normalem ibidem erigendi, fine Studium Lingvae Germanicae promovendi sibi indulged solicitat,“ etc. Tudva van, hogy II. József császár, Erdélyben közigazgatási s igazságszolgáltatási nyelvnek, 1784-ben a németet rendelte s ennek szükséges tudására 3*
