Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
67 Keresztáron az iskolai épület megnagyobbítása vétetett tervbe, melyet, mint — úgy mond — örvendetes jelét a Székelység mivelődési szorgalmának, meg vagyok győződve, örömmel fogadják, osztván azon nézetemet, hogy a szellemi miveltség főbiztosítéka a Székelység jövőjének. Ebből kifolyólag, ösztönöztetve az önökhöz viseltető bizalmamtól, határoztam el magamat, ismerve hitfelekezetiségen felülemelkedett szellemöket, jelen soraim által felkérjem, miszerént ezen szent czélt szíveskednének előmozdítani és pedig az által, mivel legkönynyebben tehetnék; ugyanis a nemes közönségeket a természet szép fenyvessel áldotta meg, mely áldásból, ha ily jótékony czélra adakoznak, az kedves leszen minden elfogulatlan honfi előtt. Ily szellemben ir Oláhfalu közönségének is s kér az épitéshez 80 drb. fenyőfát. S e felszólításokra már jan. 14-én írja Ferenczi Miklós, hogy a 17 falu havassa birtokossai a 418 drb fenyőfát a legnagyobb készséggel megadni elhatározták a jan. 12-iki ülésben. Hasonlóan tudósítja az Oláhfalvi királybíró György István, hogy t. i. kiváló szerencséjüknek tartják a közművelődés érdekében, ha azt a csekély áldozatot tehetik. Éppen ily örömmel Ígérnek az Oroszhegyiek 48 drb, és a Zetelakiak 6G darab fenyőfagerendát. Mindnyájon róni. kath. lakosú községek. A gyűjtés jó móddal indult meg az egész vonalon, hogy az építkezés minélelőbb megkezdhető lehessen. Marosi írja1 a főkirálybiró úrnak : „csak el kell találni a gyűjtő biztos uraknak a nép szívéhez az utat s leszen áldozat. A nép szívéhez oly ügyesen beszélni tudó Jakabházi Zsigmod ügyfelünk, a kéregetést már meg is kezdette s a mint mondá, csak a kicsiny Szt.-Miklóson és a két Kedében, a melyek együtt sem tennének, a mint tudjuk, igen nagy falut, szinte száz frtot gyűjtött, részint tiszta pénzben részint pedig gabonában és kőben.“ 1 1868. jan. 3.
