Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
68 A nem unitáriusok érdeklődése tudomására jutván Kriza J. püspöknek, írja1 Marosinak: „A más vallásuak részvétén iskolánk ügyében nagyon örvendek. Azért is örülök ennek, hogy a szükkeblüeknek is közöttünk fénylő mintául, érczkigyóul szolgálnak, melyekre nézve meggyógyuljanak az önkórságban sinylők.“ De nem igen akadtak ilyenek, a kiknek ily mintákat kellett felmutatni közöttünk. Minden szív, minden kéz megmozdult, hogy segedelemmel legyen, a kiben volt érzés Isten, haza és vallás iránt. Ellenvetés, roszszalás egyfelől sem volt észlelhető; az egy-két közönbös, a száz meg száz áldozó mellett, föl se tűnt. Szincjava vallásközönségünknek érzésben, gondolatban a keresztúri gymnasium gyarapodása mellett volt. Sokan voltak és vannak olyanok, a kik oly gondolatokat tápláltak és táplálnak magokban a keresztúri gymn. iránt, mint történet tudósunk Jakab Elek, a kinek Dániel Gábor úrhoz irt1 2 leveléből egy részecskét és az erre adott válaszból is ide igtatni jónak látom : „A Székelyföldet és nemzetet is a magyar korona egyik drága gyöngyének tartom. A történelemből tanultam meg, hogy népünknek a magyar királyság ezen keleti határszélére állítása valóságos gondviselés szerű tény volt. Hogy a keresztény vallás és magyar alkotmány a kelet e távol vidékén meggyökeresedett, később a reformatio diadalra jutott, hogy 1848—49-ben az erőszakkal előidézett európai forradalom feltornyosodott hullámai nemzetestül, országostól együtt el nem temették : e vigasztaló, felemelő nagy tényekben nagy az érdeme a mi vérünknek, a hős Székely nemzetnek. Valóban, nemzetünknek s abban, a mi hitrokonainknak közkeresztényi és specialis unitárius vallási, polgári és nemzeti hármas küldetése van e földön ! Vallásunknak, bár életmagva máshol foganszott 1 1868. febr. 5. 2 1868. márczius 10.
