Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
63 ügyében, ;i minthogy ezt főleg az építés legelső kezdetekor buzgó elődeink által megtétetni és pedig kedvező eredménnyel megtétetni látta, egy mentői számosabb tagokból álló értekezlet összehívását eszközölje ; a mely értekezlet a megtéendő építkezések módjáról és eszközeiről behatókig tanácskozzék, és a melynek élére, hogy szeretve tisztelt, érdemes főkirálybirónkat, sokoldalú hivatalos clfoglaltatása daczára is, megnyerni szerencsések valánk, azon én egyfelől mint unitárius, szent vallásom virágzása, másfelöl, és kiváltképpen mint hazafi, szent hazám iniveltsége érdekében bensőleg örvendek, s hiszem, hogy örvendünk mindnyájon; de nemcsak ürvendek, hanem ügyünket ezáltal félig megnyertnek hiszem. Mit kívánhatnék, mit óhajthatnék én ez ünnepélyes perezben, az értekezlet megnyitása perczeiben szivem és lelkem legforróbb érzetéből egyebet, mint azt, hogy a mindenható Isten, a népek és nemzetek Szent Istene, adjon a mi közjóra lett egybegyülésünknek és megkezdendő tanácskozásainknak óhajtott sikert; mit óhajhatnék buzgóbban, mint azt, hogy áldott emlékezetű elődeink buzgósága és áldozatkész szelleme szálljon bé a mi sziveinkbe és ennek a szellemnek, ennek a léleknek indításából és erőhatóságából kifolyólag, a korkivánalmainak és szükségeinek megfelelően egészítsük ki és alakítsuk át ezt a tanodái épületet, a melyet atyáink buzgósága és áldozatkészsége ennyire fölépített és a melyből — dicsekedés nélkül legyen mondva — oly sok derék és alapos készültségü fiai kerültek ki a hazának és anyaszentegyháznak, főleg a néhai Koronka Józsefnek éppen félszázadig tartó közhasznú működése alatt. És én hiszem is tiszt, értekezlet, hogy az 1867-ik évi Székely hit- és elvrokonok nem lesznek méltatlan utódai az 1794-ben és 1818-ban oly szives készséggel buzgott és áldozott elődeiknek; nem egyfelől azért, mert miként a költő mondja: csak sast nemzenek a sasok; nem lesznek másfelől különösön azért, mert az akkorinál jóval nagyobb és a népnek minden rétegeibe inkább béhatolt közértelmesedés folytán jobban átlátják és elevenebben érzik mint elődeink a próféta mondásának igazságát, hogy a tudomány és értelem nélkül való nép elvész; és pedig korunkban inkább, mint valaha. Értik és érzik nagy Széchenyink ama mondásának, hogy : „a tudományos emberfő mennyisége egy nemzetnek igazi hatalma“ nagy igazságát és horderejét. Inkább átlátják és elevenebben érzik azt a történelmi nagy igazságot, hogy valamely nemzetnek szabadságot a papiroson egy pár sorból álló törvényezikk adhat, de szabadságra képessé és méltóvá s ennek birtoklásában állandóvá akármelyik nemzetet csak az értelmi és erkölcsi tisztaság, érettség; csak a kor- és czélszerü s hazafias irányú nevelés által nyert anyagi és szellemi életrevalóság és jellem szilárdság teheti; mert értik és érzik vallás- és közoktatásügyi miniszterünkkel, az európailag miveit, nagy tudományu és mély bclátásu államférfiuval egyetértőleg, hogy nemzeti létünknek és fennmaradásunknak legnagyobb ellensége a tudatlanság, a mely ellenséget csakis a népiskoláknak és felsőbb tudományos intézeteknek a haza minden pontjain, a kor szükségeinek megfelelő átalakításával, jó karba hozásukkal verhetjük le; de a melyeknek jó karba hozásukra sem a különböző, főleg pedig a protestáns egyházaknak a szükségek nagyságához képesti csekély vagyoni állása, sem a magyar államnak civilisatoraink által pogányul kiürített pénzereje jelenleg képes nem lévén s idők múltával
