Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
64 is csak némi részben lehetvén, ezt a jókarbahozást csupán az egyeseknek, az egyéneknek kezdeményezése, és így az egész magyar nemzetnek vállvetett munkássága és áldozatkészsége teheti meg. És én hiszem — Isten után — hogy ezt a magyar nép meg is fogja tenni a haza minden pontjain; meg fogja tenni minden vallásfelekezet, sőt megteszi minden vidék, hitfelekezeti különbség nélkül, a maga legközelebbi környezetében; meg kell hogy tegye minden szegénysége és sok oldalról történő igénybevétetése mellett is; meg, mert, ismételve mondom, ez a magyarra nézve nemzeti életkérdés; meg, mert a mint egy jeles Írónk a derék Dózsa Elekről irt necrologjában nagyon helyesen és igazán figyelmeztet : a magyar tanintézeteknek — főleg Erdélyben — most inkább, mint valaha az a rendeltetésük, hogy kettőzött erővel és igyekezettel terjesszék a magyar értelmességet, szabadelviiséget és nemzeti szellemet, nehogy a más népfajok közelben lévő árja elborítsa a magyarság miveltségi s egyúttal nemzetiségi főlényét. Én hiszem sőt már szinte látom, hogy a mi középtanodánk is — a mostani nemzedék soraiban szint úgy, mint buzgó elődeinkében —- meg fogja találni a maga ügybarátait, a maga Esdrásait és Nehemiásait, meg fogja találni sokoldalú befolyással biró Mihály Jánosát stb.; én hiszem, hogy a mostan élő papság soraiban is akadni fognak Koncz Mártonok és Kelemen Béniámok. Hogyne, mikor most a vallási érdek és buzgóság mellé, mely az első építkezéskor — a kor szelleme szerint — csaknem egymagára vezette elődeinket, a nemzetiség és hazafiság szent érdekének eleven tudata és érzete is járul, a mely egymagára is elégséges volna arra, hogy ezen — meggyőződésem szerént — főleg a jövőt és a nemzetiségi szempontot illetőleg nagyon is fontos helyen fekvő tanintézetnek Maecenásokat, ügybarátokat szerezzen, a mint valósággal szerzett is, a kiket cgyrészben itt szerény körünkben látnunk és tisztelnünk igen jól esik honfi szivünknek, jól, mert ebből azt a mindnyájunkra nézve örvendetes és boldogító bizonyosságot merítjük, hogy hazánkfiainak jobbjai, nemesebbjei valláskülönbség nélkül azt tartják szem előtt és azt követik, a mit nagy Kölcseynk oly röviden és felségesen mondott : „a haza minden előtt“. Az igazgató után Sz.-Keresztúrköri esperes Árkosi Dénes állott fel, mondván a többek között, hogy a mi iskoláink nem fejedelmi kegyadományokból, hanem a hívek kegyes alamizsnálkodásából épültek, s épült enynyire pl. ez a sz.-keresztúri középtanoda is, melyet ha tovább akarunk építeni, nem szavakra, de tettekre áldozatokra van szükségünk stb. Az építés mi móddal léendő eszközlése tárgyában — ha a szükséges épület-anyagok be fogtak kerülni, és a törvény szerént felküldendő építkezési tervet az E. K. Tanács helybe fogta hagyni — egy szükebb és egy tágabb
