Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
II. Építkezés
53 ezt is nem kéregetés útján, hanem kölcsönvett pénzzel eszközölte, mégpedig a Koncz János-féle alap kamatjaiból és a gymnasium pénztárából vette az ahoz szükséges összeget.1 Ily formán 1841. október 17-én egy A.-Boldogaszszonyfalvi vállalkozóval szerződött, hogy a gymnasiumnak még készítetlen és vakolatlan oldalait, bé a deszkás szobákig, egésszen megpárkányozza, a frontban lévő párkány szerint; s ezen kétfelöli párkányozás után, mind a két oldalt földig le megvakolja, simítsa és meszelje; hasonlóképpen belől is, mind a felső, mind az alsó tornáczban, a vakolatlan falakat, bolthajtásokat egyszóval minden részeket, mik még kőmivesi munkát kívánnak, megvakoljon, simítson és meszeljen, oly feltétellel, hogy ezen munkákra maga a vállalkozó ád téglát, meszet, fövényét, állásfát, napszámost, egy szóval: mindent. E munkákért a gymnasium fizet készpénzben 500 Mfrtot s ezen kívül 30 tenyeres és 10 ökrös napszámot. A munkát 1842. szeptember 14-re tartozik bevégezni. Ez meg is történt a kikötött időre. Ez időszakban történtek kiegészítése végett megemlítendő még, hogy a gymnasium udvarára szekérrel, kocsival bejáró nem volt egészen 1839-ig. Ez évben adott az ekklézsia a papi telekből ingyen, a gymnasium épülete mellett, az utcza felől, 2 öl szélességű helyet béjáróul, hogy ne kelljen, mint eddig, a kis kapun szólónként hordani bé a tűzifát. De megemlítendő az is, hogy a piacz felé sem volt szekér-út, csak egy gyalog ösvény a gagyi patak partján, a harangozó mostani házáig. S ha kocsival, szekérrel kellett menni, akkor az alszeg felé, a gagyi patakon átmenve, ki a nagy útra, a fedeles hídon keresztül juthatott az ember a piaczra s viszont, onnan a gymnasiumhoz. E nagyon alkalmatlan állapotnak Báró Gamerra Gusztáv vetett végett, a ki 1847-ben Henter * Lásd: a gymn. levéltára IV. csomag 9—11 sz, a.
