Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)

II. Építkezés

54

Józsefet, a gymnasiummal szemben lévő udvar akkori tulajdonossát, e tárgyban megtalálván, Renter készséggel, ingyen adott egy út helyet telkéből a gagyi patak partján. így juta a gymnasium csaknem egy fél kilométerrel közelebb a piaczhoz.

c) 1857—1876.

1842. után is többen érezték a gytnn. épülete megnagyobbitásának a szükségét, de az anyagi viszonyok nem engedték s közbejött az 1848—49. után békövetkezett gyászos korszak, a mely az unitárius vallást is végmegsemmisüléssel fenyegette. Az absolut kormánynak különösön a protestáns egyházak és iskolák, mint a nemzeti élet ápolói, nem tetszettek. E szempontból azok jogkörét nemcsak korlátozni, de megfojtani is is elhatározta, megfosztván önkormányzati jogoktól. Iskoláink bézárásával fenyegetett meg minket is; de az a mély vallásosság, a mely az unitáriusokat eleitől fogva jellemzi, az most is nyilatkozott azon nagy áldozatkészségben, a mely fejünk felül a veszélyt elhárította és iskoláinkat megmentette.

Abból az időből, a midőn a fejsze az unitárius vallás életfájának a gyökerére vettetett vala, a csüggedést nem ismerő főgondnok Nagy Elek — a többek között — így ir1 Koronka József igazgatónak: „Ha Statusunk állapotját s az elhalaszthatlan téendők fontosságát úgy fogják fel és oly lelkesen pártolandják mindenütt, mint Kolozsvárt és környékén, úgy bizonnyal tervünk, a jelen körülmények között, a lehető legjobban sikerülend. Itten ugyan is az adakozások összege 15 ezer pengő frt körül jár. Érzékenyülve látja az ember, hogy egyszerű polgárok is, mily lelkesen járulnak közre és egész buzgósággal, készséggel 100—200, sőt 300 és 400 pfrto-1 1856. nov. 19-én.