Sándor János: A székelykeresztúri unitáriius gymnasium történelme (Székelyudvarhely, 1896)
I. A gymnasium keletkezése előtti idők
4 tárismus terjedésének, sőt éppen az ellenkező czéloztatott. Bethlen Gábor és I. Rákóczy György az ev. ref. vallás terjesztésében fejtették ki a legnagyobb tevékenységüket. 1615 ben az a törvény hozatott: „A különböző religion lévő helyekben, ahol csak egy volt a templom, a régi végezések szerint, a major parsnak per Comissarios mindenik recepta religiokból aeque idoneos, ad id deputatos szokott igazításban vétetni, és a melyik religion lévők több számuakan találtatnak lenni, azoknak adattatni a templom, közönségesen pedig a több religiokon lévőknek, mind számok, mind a közös templomnak proportiojok szerint, el-limitált más templomot építetni“1. Ez 1630-ban igy mondatott ki: „A religiok szabadgyakorlása a Székelységen is állíttassák helyre, a templom azoké legyen, kik többen vágynak egy valláson, mindazonáltal azoknak számokra, kik kevesebben vannak, közerővel auditóriumok építessenek“1 2. Ez a gyakorlatban sok veszteséget okozott az unitáriusoknak a Székelyföldön. Sz.-Keresztáron az ev. ref. vallásuaknak lévén templomuk, a törvényt nem kellett alkalmazni a templomra nézve, de más javakból egyenlően részt kértek. Tárgyalása ennek nem tartozik ide3. Az unitáriusok nem állottak fejedelmi pártfogás alatt, de azért ekklézsiájok tekintélye nem csökkent, daczára Rádeczky püspök intézkedéseinek, mert 1670-ben és 1700-ban is zsinat tartatott a Keresztúri ekklézsiában. „I. Leopold 1691-ben, u. m. uralkodása kezdetén, Erdély lakóit biztosította, hogy a törvényesen bévett vallásoknak, melyek között az egyik az unitárius volt, azok templomai, tanodáinak ügyében semmi változtatás nem fog történni; és ezek iránt akár egyházi, akár világi rendek által történjék ellenszólás, annak érvény tulajdanittatni nem fog“. 1 Lásd : „Approbatae Constitutiones“ Pr. Pars. 'Fit. primus. Artie. VII. 2 Lásd: „Az erdélyi diaeták végzéseinek foglalatja“. II. köt. 121 lap. 3 A Székely-Keresztúri unitárius ekklézsia bővebb történeti leírását lásd n.ajtai Kovács Istvántól a „Keresztény Magvető“ XIV. évf, 2-ik fűz. 67—91 lapjain.
