Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
56 AZ ÓVÁRI ISKOLA (GÁL KELEMEN) háborgatni, hogy „az mi orthodox religiónkon levő köztük lakó atyjokfiai semmi időben az ő templomokhoz, plébánia-házokhoz, scholáikhoz és azoknak proventusához, se azokra való gondviseléshez az mint ekkorig, úgy ezután is semmi közöket nem mondják, nem tartják." Nemsokára kiadták az unitárius főbíró, több tanácsos és tagok a város pecsété alatt írásukat, melyben elmondják, hogy „látván a religio végett való egyenetlenséget és gyűlölséget, s ezt szép egyezségre akarván hozni, inkább akartak a fejedelem kegyelmességéhez ragaszkodni, mint az országgyűlés határozatát bevárni", s azért a „következő articulusokra mentünk és léptünk": 4 év alatt 25 ortodox vallású férfit bevesznek a százférfiak közé; az alsó tanácsba pedig hármat, a jövő karácsonykor Filstich Lőrincet, 1639-ben Váradi Miklóst, 1640-ben a harmadikat, s ezt úgy folytatják, hogy a felső tanácsban mindig 25 ortodox legyen, az alsóban 3, együtt 28. Megengedik az ortodoxok közül a bíróválasztást is minden negyedik évben, de úgy, hogy régi usus [szokás] szerint az illető előbb sáfár és adószedő legyen, mert e két tiszt viselése által„tudhatja meg városunkban levő minden rendbeli embereknek sorsokat, állapotokat, s a városnak minden teherviselését".„Városunkban az ortodoxa religion való atyánkfiái templomikhoz, scholájokhoz és annak proventusához és azokhoz való gondviseléshez semminemű közünket nem mondjuk s nem tartjuk. Az ortodox prédikátorok és kántorok s mesterek házait szabadságban tartjuk, adót rajtok nem veszünk, sem más teherviselésre azoktól nem kényszerítjük... Az ország uniója ellen semmi úton-módon és szín alatt az ortodox religiónak s azon való atyánkfiainak oppressiojokra [elnyomására] nem ügyekezünk, s személyek ellen religionkra nézve gyűlölséget, haragot, bosszúállást nem viselünk, kárt nekik nem teszünk; ha penig ez ideig az religio miatt valami idegenség lőtt volna is közöttünk, azt utrinque [mindkétfelől] egymás között in perpetuum sopiáljuk [örökre félretesszük]; hasonlóképen az ortodoxa religion levő minden rendbeli atyánkfiái is mindezeket nekünk praestálják, az országnak közönséges uniója és mostani végezésünk szerént, ha az unióban specificált poenát [büntetést] el akarják távoztatni." Nagyjelentőségű egyezség, mely Kolozsvárt, az egyetlen városban, hol még többségben voltunk, a közhatalmat és politikai jogokat megosztotta: a mi hatalmi körünk szűkült, a reformátusoké bővült. A dési komplanáció ideje ez, melyben az egyház léte forgott kockán, s bámulni lehet a tanács bátorságán, hogy előbb biztosítani akarta jogaikat, s csak azután teljesítette a fejedelem kívánságait. A közhatalom e megosztásának jelentőségét csak akkor tudjuk igazán megítélni, ha meggondoljuk, hogy a kollégium fenntartója, kormányzója a városi tanács volt, amely annak minden szellemi és anyagi szükségleteiről gondoskodott. Ezután már ez a gondoskodás óvatosabb lett és szűkebb térre szorult. Rákóczi azonban nemcsak helybenhagyta az egyezséget, mely a reformátusokat az egyetlen unitárius többségű város igazgatásában jelentékeny jogokhoz juttatta, hanem az óvári templomban és az Appellatiumban szorongó reformátusok emelése végett az országyűlésen határozatot hozatott, hogy a Farkas
