Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
48 AZ ÓVÁRI ISKOLA (GÁL KELEMEN) suttogjon; hanem ha még valami pontban akadoz, kételkedik, kétségeskedik, ha még most is szíve rejtekében valamely izgató gondot táplál, a konzisztóriumnak az ő kétségeit, a közönséges prófétálásnak (írásmagyarázás) törvényei szerint az ő magának vakmerő képpen tetsző indulat nélkül, beszélje elő és nyilatkoztassa ki. Mert nincs hasznára vagy a tanítóknak, vagy a tanulóknak az eklézsiában, hogy akárkicsoda, valami elméjére buggyan, oktalanul, amint goromba tetszése javallja, szerte széjjel elterítse és elhintse". [...] Szentábrahámi egyháztörténetében az 1638. évi dési komplanációról olvassuk: „Mikoron penig az említett vallástétel körül és mindjárt most megnevezett konszenzus körül, úgy az ecclasiastica disciplina körül viszálkodás támadott vala, Beke Dániel püspök és több hozzá ragaszkodók között egyrészről, másfelől pedig kolozsvári pap Ravius Mátyás és ő hozzá ragaszkodók között." A dési egyezség errevonatkozó pontja ez: „Az Eccl. disciplinát úgy az mint már mostan az recepta unitaria religióhoz conformáltatott, felvévén Ravius Mátyás, az eklézsia püspökének elegendő gondviselése leszen reá, mostan azelébbeni tisztében és tisztességében béállatik és megtartatik." Az eddigi kölcsönös injuriák és hántások örök feledésbe menjenek és amnesztiába. Ravius azzal vádolta Beke püspököt és híveit, hogy újítanak, s nem a törvényesen elfogadott hitvallást tanítják. Viszont ez a határozat Raviust kötelezi, hogy a megigazított unitárius valláshoz alkalmazott Eccl. disciplinát vegye fel. Ez a rendtartás szabályozta a papok szolgálati viszonyait a század vége feléig. Almási püspök az Eccl. disciplinát átdolgozta, némely dolgokat kihagyott belőle, másokat a haladó kor kívánalmai szerint betoldott, némelyeket másként fogalmazott. [...] A dési egyezségnek, a vagyonelkobzás, ortodox hitre térítés, templomok elvétele mellett, volt egy másik, súlyos következménye, s ez az, hogy felségsértés terhe alatt eltiltván előzetes felülvizsgálat nélkül unitárius könyvek kiadását, megakadályozta több mint 200 esztendőn keresztül az unitárius hitelvek terjesztését. Ennél nagyobb csapást hitelveink terjesztése, az egyház híveinek, szellemi állagának őrzése és megtartása, a külföldi szabadelvű irányzatokkal való kapcsolat és összeköttetés szempontjából gondolni sem lehet. Rákóczi ezzel a komplanációval magára vette azt a súlyos történelmi felelősséget, hogy a vallásszabadság nagy elvét, mellyel a kicsi Erdély a vallási felvilágosodás kérdésében megelőzte a Nyugat míveltebb országait, megtörte, s olyan vallási politikát honosított meg, amely csak árnyéka a XVI. század szabadelvűségének. De nemcsak nem terjeszthettük hitelveinket, hanem hallgatva, néma ajkakkal kellett tűrnünk azokat a gyalázó, kisebbítő, lealázó szidalmakat, melyeket az orthodox főpapok és tanárok a fejedelmek költségén és bőkezű támogatása mellett kiadott terjedelmes könyveikben reánk szórtak. Amint egy másik fejezetben látni fogjuk, csak halkan és szerényen mernek védelmük érdekében megszólalni, hivatkozva arra, hogy még
