Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
21 FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL „Bizonyíték rá Kolozsvár, hol a németek elmagyarosodtak.'''5 Fentiek szerint Dávid Ferenc és Blandrata unitárizmusa „halálos döfés volt Kolozsvárt a németségnek", mert vallásuk miatt elzárva a szászságtól magukban álltak a kolozsvári szászok, számuk állandóan apadt, s végül elmerültek, elvesztek az idők viharaiban. Csupán magyarrá lett családi nevükről látszik, hogy egykor a német nemzethez tartoztak. Thorwächter15 16 szerint Dávid Ferenc, Heltai általános népszerűsége volt az oka, hogy a kolozsvári szászok az unitárius vallásra tértek, s az egyház kebelében magyarokká váltak. Házasságokat kötöttek magyarokkal és székelyekkel, hovatovább mind nagyobb számban, számuk mind kevesbedett, végül nem beszéltek szászul, s nem akarták magukat szászoknak hívatni. Aztán megmagyarosították nevüket. A Binderből Kádár, Schmidtből Kovács, Kirschnerből Szőcs lett; Schassburgerből Segesvári, Enyederből Enyedi, Sommerburgerből Sombori, Mühlbácherből Sebesi, Kronstádterből Brassói, Birthelmerből Bertalan. Csak azokat a neveket tartották meg, melyeket nem tudtak könnyűszerrel megmagyarosítani: Blues, Thellmann, Hermann. „Ezenkívül eredeti szász jellegre vallanak manapság Kolozsvárt a legtöbb unitárius magyar feltűnően szelíd arcvonásai, házias rendjük, gazdálkodásuk, bútoraik, ruházatuk, szokásaik, életmódjuk, melyek rögtön elárulják az emberismerő előtt, hogy minő eredetűek'Thorwáchter azt állítja, hogy mivel a szász unitáriusok többi - nem kolozsvári - része megmaradt az ágostai vallás mellett, kizárta nemzeti kötelékéből a kolozsvári szászokat, ezek annál gyorsabban csatlakoztak kolozsvári székely és magyar hitsorsosaikhoz. A két állítás között lehetetlen észre nem venni az ellentmondást: előbb a vegyes házasságokban és nevek elmagyarosításában látja az okot, most a szászok kizárásában. Gyalui Farkas17 szerint nem azért lettek unitáriusokká a kolozsvári szászok, mert a szászok kizárták őket nemzetiségükből, hanem talán inkább azt mondhatnók, hogy azért nem lettek sokan a vidéki szászok közül unitáriusokká, mert a kolozsvári unitárius szászok magyarokká váltak. Ilyen körülmények között nehezen lehet megérteni a különben legtöbbször tárgyilagosságra törekvő Pokolyt, aki „valótlanságnak és üres dicsekvésnek" mondja unitárius írók (Rórenc-Kanyaró Ferenc. Keresztény Magvető, 1902. 115.) azon állítását, hogy a per kimenetele és Dávid Ferenc vitái eszközölték Kolozsvár megmagyarosodását, és hogy magyarok és szászok „csak Kolozsvárt vegyültek össze, s éppen Dávid vallásának az érdeme az itt lakó szászok megmagyarosítása". Amit Pokoly ez ellen felhoz, hogy a kolozsvári unitárius eklézsiában még a XVIII. század elején is van szász prédikátor és kántor, s a város elöljáróságát még a XVIII. században is egyenlő számmal választják a két „Nation" tagjai közül, és hogy az unitárius főkonzisztóriumban is meg volt különböztetve a két nemzet, mindez 15 Uo. 19. 16 Siebenbürgische Quartalschrift. 1796. V. köt. 17 Az erdélyi unitáriusok a XVIII. század végén. Keresztény Magvető, 1892.
