Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)
Gál Kelemen: Az óvári iskola
AZ ÓVÁRI ISKOLA (GÁL KELEMEN) Z2 nem szól a fennebbi megállapítás igazsága ellen, s a magyarosításból szívesen átadja a történelmi igazság a Kolozsvárra nagy számmal beköltöző nemességnek és polgárságnak, sőt a „magyar vallásnak" is a maga részét. Ez egyezség után a szászok és Dávid Ferenc között a személyes jó viszony egészen megszűnt. Mikor 1559-ben a Kálvin vallására tért, az egyházi, most - a magyar polgárok egyenjogúsítása után - a politikai és nemzeti kapocs is elszakadt közöttük. Dávid Ferenc elveszítette régi barátai s jóakarói rokonszenvét. A lutheránusok 1574. évi zsinata már megtiltja: az iskolákat Kolozsvárt, melyek unitáriusokká lettek, senkinek sem szabad látogatni, aki szász egyházakban állást akar vállalni.18 Ebből látszik már az is, hogy Kolozsvár kiesett a szász városok kötelékéből. A fejedelmi döntés után a jún. 17-i gyűlés határozza, hogy a szenátorok szóljanak Gáspár úrral, hogy prédikáljon, ne szűnjék meg hivatalától. Erre Heltai megvallotta, hogy Dávid által tévelygéséről felvilágosíttatott, s az unitáriusokhoz csatlakozott. Példáját követtéka többi szász prédikátorok is, s tisztükbe visszaállottak. A Kálvin-hitűek pedig eltávoztak Kolozsvárról. A szász universitásnak nagyon nehezére esett, hogy Kolozsvárt elvesztette a talajt lába alól. Seivert a szászországi Pirnában született Sommerről azt mondja, hogy amilyen nagy költő, éppen olyan rossz keresztény, amin kétségtelenül az unitárizmushoz való áttérését érti. Az erdélyi szászok hasonlóan kedvezőtlen véleménnyel voltak Radeciusról és Stegmannról, kikaz„ariánus eretnekségbe" léptek át, melyet„káromlásnak"tekintettek, írásaikról, melyek főleg apologétikus természetűek, azt állapítják meg, hogy ezek „nemzeti szempontból már akkor tiszta magyar ügyet" képviselnek, pedig tudják jól, hogy Radecius nem tudott magyarul, s püspöksége alatt milyen veszteség érte az unitárius egyházat. A szász universitas tőle telhetőleg mindent elkövetett a helyzet megváltoztatására. Bátorítólag hatott rá Báthory István, aki az unitáriusok hátrányára sokban kedvezett nekik. 1572. május 18-án például maga hívta fel őket szász szuperintendens választására. Alesiust már azelőtt kinevezte magyar lutheránus püspökké. Ellenben Dávid Ferenc még nem volt megerősítve püspökségében. Dávid elvesztette udvari papságát, a királyi nyomda felügyelői jövedelmét. Ezért anyagi zavarokkal küzdött, híveivel sok szóváltása volt az anyagiak kérdésében. Ajánlkozott mindkét nemzetség szolgálatára, csakhogy jövedelmét növelhesse. Báthory Zsigmond (1581-1598) alatt a város népessége idegen, sőt Németországból jött iparosokkal jelentékenyen szaporodott, de azért a magyarság száma állandóan emelkedett, s 1599-ben, Pulacher főbíró alatt, legnagyobbra nőtt. Jakab Elek állítja, hogy„megmagyarosodott családfők magukat eredetükre nézve szászoknak vallották, s megfordítva, szászok magyaroknak, csakhogy könynyebben hivatalhoz juthassanak". 18 Teutsch: Geschichte der ev. Kirche in Siebenbürgen, 1925.1.342.
