Gál Kelemen - Benczédi Gergely - Gaal György: Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből. A kollégium alapításának 450. évfordulójára (Kolozsvár, 2007)

Gaál György: Az Unitárius Kollégium a XX. században - II. Főgimnázium

185 tív részt vesznek a felmerülő kérdések megoldásában, később szerepük csökken, avagy ők maguk nem igénylik a beleszólást. Az igazgató közvetve - mint rámutattunk - a tankerületi főigazgatóval is kapcsolatban állt. 1884-ben Magyarországot 12 tankerületre osztották, egy ke­rülethez több megye tartozott. A tankerületi főigazgató vagy helyettese évente egyszer minden kerületébe tartozó iskolát felkeresett, ott 3-4 nap alatt minden tanár óráját meghallgatta, ellenőrizte az intézet hivatalos iratait, az igazgatói munkát, majd tapasztalatairól tanári értekezleten számolt be, ahol a megbírált tanárok védekezését is meghallgatta, irányítást adott. Végül észrevételeiről részle­tes jegyzőkönyvet vett fel. A főigazgató látogatása nem borította fel a megszokott iskolai tanítási rendet, nem volt szabad az órarendet átalakítani. Az állami iskolák­ban az ilyenkor adott utasításokat végre kellett hajtani. A felekezeti iskolák tanügyi autonómiájából fakadóan a tanfelügyelői látogatást az egyházvezetésnél előre bejelentették, még a miniszter is csak egyházi visszajelzés után tehetett hivatalos látogatást. A főigazgatói jegyzőkönyvet is felküldték a minisztériumba, s az tu­datta az egyházvezetéssel, hogy milyen észrevételei vannak a főigazgatónak, s az egyházvezetés - ha jónak látta - utasította az iskolaigazgatót a végrehajtásra.30 Romániai viszonylatban ez a helyzet eleinte csak annyiban változott, hogy a tankerület élére román - de magyar műveltséggel is rendelkező - főigazgatót állítottak. Idővel azonban a különböző tanfelügyelők száma megszaporodott, már több nem is ismerte a magyartanügyi hagyományokat. A román tanfelügyelőség nem volt hajlandó az egyházzal tárgyalni, hanem egyenesen az iskolaigazgató­hoz fordult. Az inspektorok teljesen váratlanul jelentek meg az iskolában, megkö­vetelték az órarend azonnali átszervezését, s rendszerint csakegy-két vonatkozást ellenőriztek: leggyakrabban a román nyelv és irodalom, Románia történelme és földrajza tanítását vagy a román nyelvű iratkezelést, a legújabb utasítások betar­tását. Észrevételeiket legfeljebb futólag az igazgatóval közölték, a gyorsan felvett jegyzőkönyv állításait nem tárgyalták meg. Gyakran különböző felügyelők más­más követelményt állítottak fel. A jegyzőkönyv alapján azután jöttek a tankerületi vagy egyenesen minisztériumi utasítások, megrovások - rendszerint megint csak az iskola címére. Vagyis az egyházvezetést egészen kiküszöbölték. Az igazgató pedig őrlődhetett, hogy kinek a rendelkezéseit tartsa be. Az egyház is rendszerint belátta, hogy az államiak a fontosabbak, mert azok maguk után vonhatták a nyil­vánossági jog elvesztését.31 Az 1940-es bécsi döntést követően helyreállt a kolozsvári tankerületi igaz­gatóság. Majd rövid átmenet után 1945. január 1-jével létrejött a kolozsvári szék-FEJEZETEK A KOLOZSVÁRI UNITÁRIUS KOLLÉGIUM TÖRTÉNETÉBŐL 30 [Gál Kelemen:] Állami felügyelet, befolyás és ellenőrzés felekezeti magyar középiskoláinkban. Magyar Kisebbség, IX. évf. 1. sz. 1930. jan. 1.14-18. 31 G. [Gál Kelemen:] Kisebbségi tanáregyesület. Ellenzék, 1927. aug. 28.

Next

/
Oldalképek
Tartalom