A kolozsvári unitárius új kollégium megnyitó ünnepélye 1901. évi szeptember hó 22-én (Kolozsvár, 1901)
VIII. Fangh Erzsébet k. a. beszéde a kollégiumi zászló átadásával. Méltóságos Elnökség! Mélyen tisztelt ünneplő közönség! Tisztelt Igazgató Úr! Ámbár számban kicsiny, de szívben, lélekben melegen, lelkesülten érző bizottság nevében óhajtok szólani s röviden összefoglalvá elmondani azt, hogy mi vezetett bennünket ide, a tudomány és művészet e fényes csarnokába. Midőn hónapokkal ezelőtt felemelkedni láttuk e falakat, örömmel, büszkén, élénk érdeklődéssel kisértük a kollégium új épületének haladását s türelmetlenül vártuk azt a napot, melyen megnyilnak e kapuk a tanulni vágyó ifjúság előtt. Tudtuk, hogy e nap az örömünnep, a hálaadás napja lesz; tudtuk, hogy ez ünnepen egyházunk apraja-nagyja legalább lélekben jelen lesz, forró imában köszönve meg a Mindenható végtelen áldásait. Ekkor támadt szivünkben az a vágy, lelkűnkben az az óhaj, hogy mi, magyar unitárius leányok is részt kérjünk magunknak a mai ünnepélyből. Mint barát barátnak élete valamely nevezetes napján, mi is emléket akartunk adni ma e kollégium ifjúságának, látható jelét szeretetünknek, igaz baráti érzésünknek. Az eszme megvolt, de még tárgvtalanúl, míg végre idősebb tanácsadóink útmutatását követve, elhatároztuk egy díszlobogó készítését. Legyen a lobogó az ajándék, mit fivéreinknek, rokonainknak, hitsorsosainknak adunk a mai nap emlékére ! A szükséges költségek fedezésére, s mert azt akartuk, hogy a hazánk különböző részeiben elszórtan élő unitárius leányok 3"
