Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)

VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés

76 harmonisták ha kiszabott kötelességeikben el nem járnak, az elnök az elnökséget és azzal egybekapcsolt beneficiumot örökre elveszti; az egyes tag pedig minden egyes esetben, ha a gya­korlási órákban meg nem jelen, a leckét mulatók büntetése alatt lesz, kivévén az utolsó esetet, midőn csak az énekkarból rekesztik ki ünnepélyesen; a közalkalmi harmóniára meg nem jelenő pedig 24 p. kr. betéteiére büntettetik. A harmonisták birsága a harmonisták kasszájába foly be. A harmoniae prae­ses, aki minden klasszistékat a retorokig bezárólag hetenként kétszer éneklésre tanítani köteles, fizetésül a böjti pénz fele­részét kapja. A karének elnök és díjszedő teendője volt min­den kolozsvári atyánkfiát magok személyekben megtalálni, másra a kéregetést nem bízni s így a böjti pénzt felszedni. A törvény előírja azt is, hogy mind a deák, mind a publikus a templomba énekes könyvet vinni s abból énekelni köteles. A ké­sőbbi törvények nem tartalmaznak intézkedéseket a harmóniára vonatkozólag. 1840 okt. 4-én a konz megbízza Erkel János „han­­gászmestert“, hogy naponként d. u. 6—7-ig az éneklésre nagyobb hajlammal biró ifjakat tanítsa. 1841 febr. 29-én, miután elfogalta­­tása miatt lemondott, a konz. méltányló elismerését írásban fejezi ki az énektanításban kifejteit buzgóságáért. Megbízzák Török Pált, hogy a 6 órából 3-t templomi, 3-t kotta szerinti énektanításra for­dítson. Kőváry különösen kiemeli Iszlai László felügyelő gond­nok buzgólkodását a harmonia tanítása ügyében. Szerinte a harmónia mesterét ő fizette. Előbb titkára Koncz Sándor taní­tott, később Erkel Ede (a konz. jegyzőkönyve szerint: János) nyelv- és zongoramester. Német szerzőket vett elő, kiket Kő­váry fordított magyarra s hogy mennyire német szellemben tanított, annak bizonyossága az, hogy a legelső, amit tanított, a Rajna-dal volt. Az 1843. aug. 31. tartott Főtanács köszönetét mondott Iszlai Lászlónak, ki énekkar alapítására Brassaival együtt gyűjtést indított s az eredményről elszámolt. Az összeg­ből ő maga 250 rfrt alapítványt tett s a magáéból 650 frt 43 krt költött (Biás: Unitárius egyhóztört. adatok 224. 1.). A Fő­tanács egy nappal később méltányló elismerése mellett tudo­másul veszi iskola-felügyelő gondnoki állásáról való lemon­dását. Az igazgatóságnak 1843. nov. 16-án jelentik, hogy Iszlai és Brassai az általuk gyűjtött összegekről a Főtanácsnak el­számoltak. A képviselőtanács helyénvalónak látja figyelmezr tetni az igazgatóságot, hogy kollektázó gyűjtést akár ő, akár egyes tagjai csak a tanács előleges helybenhagyásával nyithat s bocsáthat ki. 1842. ápr. 21-én az igazgatóság azt a kérdést tárgyalja, hogy miképpen lehetne jobban bevezetni az ifjúságot az or­­gonálásba. Felkérik a helybeli kántort, hogy heti 2—3 órát

Next

/
Oldalképek
Tartalom