Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
77 adjon, míg e végre egy fundusról gondoskodhatnak. Május 7-én azt tárgyalják, hogy szükséges volna a nagy hallteremben a már régebben tervezve volt orgonát létrehozni. Megbízzák Brassait, hogy a nála levő, különösen „a muzsikás eszközök vásárlására begyűlt közpénzből“ a jelenleg az oskola használatában levő klavirt minél olcsóbban alkudja ki és vegye meg. Aug. 29-én az igazgatóság jegyzőkönyvre véteti, hogy az ének az alsó osztályokban, kivéve az elsőt heti 2 órában 3—3 osztályonként taníttatik, de nem szaktanító, hanem a harmoniae praeses által. 1854. ápr. 29-én az igazgatóságban Pataki József felügyelő gondnok indítványozza, „az oskola klavirjára való eddigi felügyelet helyett“ alakíttassák egy klavir-társaság, mely azt saját költségén tenné használhatóvá s jókarbantartásáról gondoskodnék. Megbízzák az igazgatót, hogy intézzen felszólítást e tárgyban az ifjúsághoz s tegyen az eredményről jelentést. Nem találtam meg a jegyzőkönyvben, hogy mi lett az intézkedés eredménye. Az 1844/45. isk. év elején megint jelenti az igazgató, hogy a harmóniát tanuló ifjak száma nagyon megkevesedett és szükséges volna heti 2 órán orgonát tanulni. Az igazgatót megbízzák, hogy indítson aláírást s a jelentkezőket szorítsa rá s az orgona tárgyában keresse meg a kántort. Az 1845. évi törvények tárgyunkra vonatkozólag csak annyit tartalmaznak, hogy a harmonisták illő díj mellett valahányszor kívántatik, temetésen megjelenni tartoznak. 1851. nov. 17-én az igazgató előterjeszti, hogy szükségesnek látná a harmonia tanítását és a kótaszerinti éneklés „felállítását“, mire Csehi Sándor segítségét ajánlá, továbbá a rom* ladozott klavir megigazítását, mi nélkül az orgonálásban nem gyakorolhatják magukat és egy kótakönyv csináltatását. Megkeresik az E. K. Tanácsot, hogy utalványozza a költséget a harmonia alaptőkéjéből. A Tanács 1852 ápr. 15-én utalványozza a költséget, hogy a „hazai viharok“ miatt megszűnt tanítást, amint az ifjúság óhajtotta, megint meg lehessen kezdeni. Az igazgató tűzzön ki alkalmas időt a belső állapotra készülő ifjaknak a klaviron való tanulásra s ebben őket senki ne akadályozza. A többiek a meghatározott időn kívül gyakorolhatják magukat. Így folyt az ének és orgonálás tanulása addig, míg az 1855. évi zsinat a harmóniát és énektanulást kötelezett tantárgynak mondja ki s életbeléptetését az igazgatóságra bízta. Okt. 2-án az igazgatóság a felosztályúak énektanítása ügyében azt határozza, hogy a preceseken az éneklés úgy intézendő, hogy az összes énekeket énekeljék egymás után, hogy az mintegy énekiskolává váljék; az alosztályúaké pedig úgy, hogy a gyermekeknek módjuk legyen a halottas énekek betanulására is. Az igazgatóság 1856 okt. 4-én szűk-
