Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
X. rész: Tanárok
566 lehet feladata új konfessziókat készíteni, amelyek a lelkiismeret és gondolkozás szabadságának határt vessenek. A reformegylet feladata — szerinte — a hitcikkek szabad és tudományos megvitatása, meghagyván kinek-kinek egyéni meggyőződését“. A felekezehetlenséget meg azért javasolta, mert ebben látja a kölcsönös szeretetnek és türelemnek követelményét s az egyoldalúság és elfogultság ellen a legbiztosabb kezességet. Szász Domokos ama felfogására pedig, mintha a hit kérdései felett csak zsinatokon lehetne gondolkozni, rámutatott arra az egyéni jogra, mely ilyen kérdésekben „nem ismer más hatóságot, mint saját lelkiismerete ítélőszékét“. Szász Domokos válaszára Ferencz József pontonként válaszol. E pontok: 1. A reformegyletnek kell egy tagjait kötelező konfesszió. 2. Akinek egyháza konfessziójától eltérő meggyőződése van, lépjen ki abból. 3. Aki ez eltérő meggyőződését nyilvánítja is, legyen készen arra is, hogy állásától megfosztják. 4. A meggyőződést az idő sem változtatja meg. 5. A különböző felekezetek tagjai vallási kérdésekről ne vitatkozzanak. 6. A hit és meggyőződés nem egyéni, hanem egyházhatósági jog. Ez a protestáns orthodoxia élesen körvonalozott álláspontja. Ferencz József álláspontja mind e kérdésekben a legmerevebben ellentétes. A keresztény vallás „nem tudományos formákba szorított hitrendszer, hanem szellem és élet“. Akonfessziók nem a hívek lelki szükségéért jöttek létre, hanem azon viszonynál fogva, melyben az egyház az államhoz állott, úgy, hogy a konfessziók engedélylevelek, melyek mellett ez vagy amaz egyház az államban létjogot nyert. Az állam és egyház közti e viszonyt ma már a korszellem nem akarja fenntartani s így a konfessziók fontossága magától megszűnik. „Mihelyt az állam szabadságot ad mindenkinek azt hinni, amit tetszik, csakhogy cselekedetei az állam törvényébe ne ütközzenek, — s ez időt tán már elértük — megszűnik az ok, amiért az egyházak híveik lelkiismeretét konfessziókkal kössék meg. Szász Domokos csodálkozik azon, hogy Ferencz József még tagja az unitárius egyháznak, holott annak konfessziója egyéni konfessziójától eltérő. Erre Ferencz József válasza az, hogy „az unitárizmus, mint az angolhoni és amerikai unitáriusok példája mutatja, nem alapítja a maga vallását kötelező hitcikkekre“ és az erdélyi unitáriusok „sem ültek össze soha jó szántukból konfessziókat írni“, hanem írattak velük mások
