Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
X. rész: Tanárok
565 és imádására vezérelte és minket is ma arra vezérel: ha nem bonyolítjuk magunkat szántszándékkal középkori lenyűgöző fogalmak szövedékébe, hanem a korszellemmel együtt haladunk; végre, ha nem tartjuk hitrendszerünket egy megavult, korhadt épületnek, melynek sorsa összeomlás; hanem egy erős alapokon biztosan nyugvó életerős és fejlődésképes organizmusnak, mely az emberi szellem új igazságait felvenni, magát azokkal folyvást regenerálni s híveinek lelki üdvét az előrehaladó századokkal előrehaladólag biztosítani képes: akkor az unitárizmusnak — s ki merem mondani, hogy leginkább annak — örökre biztosítva van jövője; mert bizonyos, hogy legjobb barátságban van a józan ésszel, melyre a mívelt emberiség a vallás kérdéseiben is nagy súlyt fektet“. A jelen mindent reformáló szelleme nemcsak, hogy nem támadja az unitárizmust, hanem ellenkezőleg a tudományos vizsgálás és kutatás mindenekben igazolja. Es e vallást semmi sem gátolja abban, hogy a tudomány vívmányait jövőben is beillessze szabadelvű vallásrendszere keretébe. Ezért nincs félelemre okunk. S mondják bár észvallásnak, vagy minden költészetet nélkülöző száraz hitrendszernek, „az unitárizmusnak nagy jövője van“. A diadal órája közeledik. „Eszménk a mívelt emberiség eszméje, vallásunk a fejlődő ész és jövő vallása“. Vájjon igazolta-e a fejlődés ezt a lelkes hitet és optimizmust? Eljött-e már „a diadal órája?“ Túlzott volt a nevelés erejében vetett hite és bizalma is. De mélyérj nézve a dolognak, nem is jogosult a kérdésnek ilyen alakban való felvetése. Hiszen a fejlődés és haladás fogalma szükségképen zárja ki a végső diadal gondolatát. Minden megismert igazság csak lépcső újabb és magasabbrendű igazságok felé, egészen az isteni tökéletesség végtelen magasságáig. De a kérdésnek ilyen szabadelvű szellemben való felfogása és tárgyalása dicsősége a magyar protestantizmus történelmének. Kovács Albert pesti ref. theológiai tanár 1870-ben egy egyházi reformegylet megalakítását indítványozta. Indító oka volt a vallás iránti közönyösség. A vallás nem gyakorol a lelkekre többé olyan jótékony befolyást, mint eddig. Ennek pedig az az oka, hogy összeütközésbe jutott a tudomány eredményével. Ferencz József ebben a kérdésben vitát állt58 Szász Domokossal, aki két ok miatt nem helyesli az indítványt: mert nem csináltak konfessziót és mert felekezetietlen egyletet javasoltak. „Lejárt már az az idő, mikor az emberek idvességöket a koncessziókhoz kötötték s így a reformegyletnek egyáltalában nem 63 63 A reformegylet kérdésében. Kér. Magvető, 1871.
