Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
X. rész: Tanárok
564 gári szabadságnak. A múlt századok nagy szellemi forradalma, a felvilágosodás után a polgári szabadság segíti elé a vallás ügyét. Az unitárius gondolat a múlt század végén nyert szabadabb mozgást nálunk is, Angliában és Amerikában is. Templomaink nagy része azóta épült. 1848-ban Magyarország is befogadta, A vallásos irodalom legnagyobb szellemei unitárius nézetűek. Az unitárius gondolat „a világ szabadelvű közvéleményének szent palládiuma“ védelme alatt áll. 300 esztendő óta az első igazi, szívből jövő, félelem nélküli felújongása az unitárius gondolatnak! De mégis, ez az öröm sincs üröm nélkül. Még mindig beszélnek „bevett vallásról“, „uralkodó vallásról“. De ez az árnyék csak átsuhan a lelkén, nem hagy mélyebb nyomot, mert mély a meggyőződése, hogy a hit és lelkiismeret végső diadalát csak késleltetni lehet, megakadályozni nem. A neveléstől várja a diadalt. Mert „a mívelt ember maga határoz, mint általában élete, úgy hite és meggyőződése felett is. Annak lelkét nem lehet hitcikkelyekkel, annál kevésbé a régi szent atyák tételeivel megbéklyózni. ő maga szabadon alkot magának fogalmat'isten és világ, jó és rossz, erény és bűn, jelenvaló és jövő élet felől“. És felteszi a kérdést: mi sors vár a mi vallásunkra, ha a hit és lelkiismeret minden iga és tekintély nyomása alól felszabadul? Feleletét egész terjedelmében szószerint idézem. „Ha mi szívós csökönyösséggel ragaszkodunk az elődeink által századokkal ezelőtt meggyőződésből ugyan, de olykor megfélemlés, eszély és opportunitási tekintetek befolyása alatt alkotott hitcikkekhez s azokat, mint a tökély netovábbját tekintjük, a tudomány és kutató szellemnek még lehelletétől is óvjuk, a szabad vizsgálódás frissítő légét tőle merőben elzárjuk: akkor kétségkívül az idő előbb-utóbb régiséggyűjteményei közé teszi az unitárizmust is, mint minden olyan vallásrendszert, mely magát tökéletesnek és bevégzettnek tartja; mert a vallásnak is, mint minden emberi dolognak, fejlődésének kell lenni. Az emberi észre nézve konfessziók léte elvitázhatatlanul szükségessé teszi azoknak javíthatására vezető utat és alkalmat. Mert a kér. vallás igazságai örök igazságok ugyan, de az amiképen az emberek ezeket fe fogták s formákba öltöztették, ma egészen mások, mint voltak ezelőtt 500, 1000, 2000 évvel. Az emberi észnek a maga tökéletesedésére a vallásban is szükségképen fenn kell tartania a jogát. Ezen alapszik általában a protestantizmus ... Amely vallás megszűnt fejlődni, megszűnt élni... Ha az unitárizmus alatt az emberi szellemnek a hit dolgaiban való szabad önvizsgálódási és önelhatározási jogát értjük, ha mindenkiben tiszteljük a lelkiismeret szabadságán alapuló azon meggyőződést, mely elődeinket az egyetlen egy isten ismeretére
