Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
X. rész: Tanárok
563 világosság, még akkor is, ha kissé csiklandozza is szemünket a szokatlan fény. Mert „világos értelem, tiszta hit és az ezekből kifejlett vallás legerősebb bizonyítéka emberi méltóságunknak“, íme, már első beszédje feltárja egész lelkiségét. Következő beszédje : Az apostolok soknyelvű beszédjében,50 mely a pünkösd „csodásnak tetsző“ eseményt akarja megfoghatóvá és érthetővé tenni, azt a nagyon jellemző kijelentést teszi, hogy „amíg valaminek értelmes magyarázatát adhatom, addig sohasem folyamodom a csodák kényelmes sátra alá, ügyvédül kérni fel magamnak a vak hitet“. A hitcikkelyek, — mondja egy más beszédjében51 — melyeket az egyház híveinek ilyen vagy amolyan formában tanít, napról-napra vesztik merevségüket, mi által a lélek szabad mozgása meg volt akadályozva s hovatovább mind több pártolót nyer az a meggyőződés, hogy a vallás nem bevégzett dolog, hanem élő valami, aminek fejlődése, haladása van, hogy amily mértékben bennünk és körülöttünk minden tökéletesedik, abban a mértékben kell a vallásnak is folyvást tökéletesedni“. Amiért 300 évvel ezelőtt az embereket száműzték és máglyára hurcolták, vagy mint Dávid Ferencet örökös fogságra ítélték, azt, sőt annál jóval többet most bántatlanul lehet hirdetni. A vallásos eszmék fejlődését hirdető, az örök haladásban bízó e hangulatban készül az egyház a tordai háromszázados zsinatra, melynek szónoka Ferencz József.52 Ez a beszéd az unitárius gondolat apothezisa. Itt nyer először kifejezést az unitárius irodalomban az a remény, melyet az unitárius köztudat a Brassai nevéhez fűz, hogy az unitárius vallás a jövő vallása. A reformáció legdrágább áldott kincse: a hit és lelkiismeret szabadsága, az a boldogság, hogy kiki maga közlekedhetik Istenével, hogy a hit és lelkiismeret ügyében nincs semminemű emberi tekintély. Luther és Kálvin „korlátot vetett a lélek szabad munkássága elé“, mert a szabad vizsgálódás jogát csak addig a határig ismerték el, ameddig eljutottak. „Boldog Isten, mekkora változási“ kiált fel, 300 évvel ezelőtt és ma I Ma a bibliának csak azon szavai bírnak tekintéllyel, melyek a józan ésszel nem ellenkeznek. Ma az idvességet hitcikkelyekhez kötni — elviselhetetlen. Ma hitében háborítani valakit — lehetetlen. Ma nem az a fő, hogy az ember mit hiszen, hanem hogy mit cselekszik. Ma az egyetemes papság eszméje érvényes: mindenki maga viseljen gondot saját leikéről. A reformác’ó idejében a vallás ment segítségére a pol. 60 U, o. 1863. 61 A vallás alapelemei. Kér. Magvető, 1867. 52 A hit és lelkiismeiet szabadsága Kolozsvár, 1868. 36*
