Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
4? de a tanári hivatalból nem. 1850. nov. 8.-án megkezdődtek az előadások a diákoknak is, kiknek Mikó tanította a németet, az a Mikó, aki azelőtt a Corpus jurist és Verbőczit forgatta s azután az Entwurf németesítő törekvéseinek legerősebb, legelszántabb és következetesebb ellenzője lett az egyház felterjesztéseiben. 1862.-ben pénztárnokká választatván, hűséges és takarékos őre lett az egyház pénzügyeinek, melyeket a kelleténél aggasztóbb színben szeretett feltűntetni, hogy a támadható igényeket mérsékelje. A jogi tanszék felállításáról eltérők a nézetek. Benczédi a kollégiumi tanárok összeállított kézirati életrajzában azt mondja, hogy „az unitáriusoknak százados óhajtása teljesült“ a tanszék szervezésével. Kovácsi „elvitathatatlanul jószándékú, de korlátolt felfogású és elfogult“ törekvésnek tartja azok buzgólkodását, akik a tanszék felállítását sürgették, amely legalábbis felesleges volt, minthogy Kolozsvárt két intézetnél volt már ilyen tanszék s tanulóinknak megvolt az útja és lehetősége, hogy oda átjárhassanak. Igaz azonban, hogy a bennlakó joghallgatók hosszú időkön át állandó okai voltak minden rendetlenségnek és fegyelmezetlenségnek, ami rossz például szolgált s rossz hatással volt az egyházi szolgálatra készülő ifjúságra. Ezért mondta ki a képviselőtanács 1836. aug.-ában Augusztinovics főgondnok előterjesztésére a jogászkodó togatus és publikus ifjakra nézve, hogy a kollégiumba bennlakóknak többé nem fogadják be, „minthogy minden rendetlenségnek ők az okai, kezdői és példaadói“. Mikor Rédiger szándékának híre elterjeded, Berde Áron Berlinben volt az egyetemen. Onnan írja Iszlai Lászlóhoz 1843 ápr. 2.-án, hogy jobb lett volna egy kémiai és természethistóriai tanszéket alapítani, mely a nemzetgazdaság és nemzeti jóllét emelésére sikeresebb út. De ha már megvan, az is jó, mert ifjaink nem szorulnak „a letörpült líceumra s a rendetlen ref. oskolára, honnan sok rossz ragadott ifjainkra“. De az a véleménye, hogy a megválasztandó jogtanárnak külföldi utazást kellene tennie előbb, mert „nekünk képzeletünk sincs róla, mily széles ismerettel bír egy német professzor“. (Biás: Unitárius egyháztört. adatok, 213. 1.). Bárhogy ítéljük meg a jogi tanszék felállítását, az a nagy eredménye az egyházra nézve mindenesetre megvolt, hogy Mikót az egyházi és iskolai élet barázdájába állította és ezzel alkalmat adott arra, hogy az egyházi törvények gyűjteményét összeállítsa. Már ezzel bőségesen meg van fizetve az a sok buzgóság és anyagi áldozat, melyet e kérdés intézése kívánt.1 1 Kovácsi Antal: Mikó Lőrinc életrajza, Kér. Magvető, 1872. Gyöngyösy István: Rédiger Károly emléke, u. o. 1894.
