Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
46 két osztálynak együtt napi 2 órában. A doppia minden második évben hetenként rendkivűlileg 1 órán. Áz órák úgy osztandók be, hogy a theologiai kurzus óráival ne ütközzenek, hogy a papnövendékek is, ha tetszik, hallgathassák. Az E. K. Tanács „tollvivősége“ összeköttetik a tanári állással, mely a rektorság és paedagogarchatus viselésétől felmentetik. A megválasztandó tanár legyen stallumos és gyakorló ügyvéd. A Főtanács Mikó Lőrincet választotta tanárnak. A választás annyira szíve szerint volt az ifjúságnak, hogy másnap fáklyászenével tisztelte meg, Mikót már 1827-ben és 1829-ben ajánlották külföldi akadémiára a tanárok, de körülményei miatt nem ajánlkozott, hanem jogi pályára lépett s 1833-ban letévén a vizsgát és ügyvédi esküt, Kolozsvárt telepedett le s keresett ügyvéd volt a városban, de az egyházi ügyek iránt is érdeklődött. 1835-ben a tordai zsinat egyházi tanácsossá választotta. A jogi tanszékre „minden szavazatok teljes elnyerésével“ választották úgy, hogy az egyházi tanácsnak jegyzője is legyen. De a jegyzői teendők alól azon az okon, mert tanítványai számára tankönyvet akart írni, egyidőre felmentetett. Hivatalába 1847 szept. 5-én iktattatott be. Székfoglaló értekezése a nemzeti életről szólt. Vezető gondolata az, hogy a polgári társaságnak alapja az igazság, célja az igazság érvényesítése e szabadság által. Legjobb kormányforma az alkotmányos, melynek biztosítására legtöbb kezességet nyújt az alkotmányos örökösödési monarchia, mert ennek kebelében fejlődnek a legszebb polgári erények, a törvénytisztelet és hazaszeretet. A köztársasági kormányformáról az a megállapítása, hogy az csak Marátokat és Dantonokat szül s végül hálát ad Istennek, hogy olyan országiás alatt él s azoknak kell engedelmeskednie, akiket szeret. Másnap megkezdette előadásait De pályája nagyon rövid volt. Kiütött a szabadságharc s az egyházi tanács az iskolai év vége előtt megszüntetvén a tanítást, Mikó leszállóit a jogi és politikai tudományok tanszékéről, hogy többé sohase üljön arra. Mikó meggyőződéssel és hittel csatlakozott a nemzeti mozgalomhoz: közlegénynek állott be a városi nemzetőrségbe. Tagja lett annak a bizottságnak, melynek hivatása volt véleményt mondani az unió módozatairól. Nyugodt, komoly és higgadt gondolkodásával az ellentétes felfogások között a mérséklés és közvetítés szerepe jutott neki. Mikónak a jogi tanszékkel kapcsolatos működéséről nincs miért részletesebben szótanunk. Az ő felejthetetlenül értékes munkája ott nyilvánult, alapos jogi tudása ott érvényesült, mikor az Entwurffal szemben egyházi autonómiánkat kellett védenünk. 1848. májusában lelépett ugyan a jogtanári székről,
