Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
28 nak különösen az alsóbb osztályokban, mondja Thorwächter. Más törvény alá jutott: „úr“ lett belőle. így szólították a gyermekek is, a tanárok is. De ez nem ment csak úgy könnyen. Erre alaposan meg kellett dolgozni, valóságos „vezekléssel“, amint Albert János mondja. Ez volt az ú. n. frequentatio. A diák október közepén hazament az őszi vagy szüreti két heti vakációra. Ez alatt kellett elkészíttetni az egyenruhát: „a dolmányt“, később magyarkát (tóga), övét (cingulum) és magastetejű kalapot. Még pálcát is szereztek a nagyobb tekintély kedvéért. Ezt azonban nem követelték, a többi hiányát szigorúan büntették. A diligentia kezdete utáni első szombaton következett a deákká avatás. Csengettyűszóra az ifjúság összegyűlt. A szenior felment a szószékbe. Á felavatandók egy sorba ülve felmondották a latin Confessiot, mindegyik egy-egy hitcikket. Azután külön-külön mindenik e kérést intézte a gyülekezethez: Humanissime domine Senior et domine exacter, totumque fori juratoralis commembrum, nec non juventus Ornatissima, non dedignemini vos me in numerum dominorum togatorum recipere, quod si ego a vobis fuero adeptus, ego quoque leges vertras omnibus fide mea christiana compromitto spondeoque, ego s itt kimondotta a nevét. Ha semmi kifogás és észrevétel nem történt, akkor a főnök kijelentette, hogy az illető befogadtatott a tógátusok sorába. De ezután következett még a neheze, a frekventáció. Beállítottak a szoba közepére egy asztalt, rendesen ketten. Felrakták rá könyveiket. Ide jegyzem ezeket, mert mutatja, hogy milyen volt az akkori diák kincstára. Páriz-Pápai dictionariuma, a Synonimus, a plenior és Molnár grammatika, Méhes Sámuel arithmetikája, a Germanica, Phaedrus, Ovidius Metamorphoseon, theologia dogmatica, ú. n. Márkos theologia, az erkölcstan, a precionale, könyörgéses könyv Koronka kéziratában, két predikációs könyv, ú. n. archa, hogy legyen a diáknak mit könyörögni s prédikálni s ne kelljen az oskolán kívül másoktól kéregetni; a praecepta morum, nagyobb és kisebb retorica, Cicero oratioi, templomi és halottas énekeskönyv, periodogia, a jeles Polyanthea, „melyből a szép hasonlatokat, a virágokat lopogattuk“. Rendesen kettő frequentált együtt s négy hétig, Benczédi szerint hatig3 tartott. Nehéz megpróbáltatás volt. Teljesen felöltözve, folyton az asztal mellett ültek és tanultak, pontosan feküdtek és keltek, naponként kétszer templomba mentek párosán, illedelmesen, taszigálódás nélkül. Jaj volt annak, aki a legkisebb hibát is elköveti, mert annak volt 3 A kolozsvári unitárius kollégium története. A kollégiumi értesítő 1900—901. isk. évről.
