Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VI. rész: A kollégium szervezete, oktatás, önképzés, felszerelés
kitéve, hogy a frekventálás idejét büntetésből meghosszabbítják. Ha idegen diák jött be a szobába, fel kellett állnia s illedelmesen üléssel kínálnia: plaecat, dignetur sedere. Legkeservesebb és bosszantóbb volt az, hogy ki voltak téve a gazda (oeconomus) szeszélyeinek és ötleteinek: felkelthette őket még éjjel egy órakor is. Ha a négy hét letelt s a frekventáló ellen nem volt semmi kifogás, az iskolai esküdtszék felszabadította. Az igazgató a következő vasárnapi konció (prédikálás gyakorlat végett) alkalmával a felszabadítást kihirdette. Nagy volt erre az öröm. Következett a magnum áldomás is, mikor egy kis zajt és lármát is eltűrtek. Albert János e reflexiókkal fejezi be leírását: „Boldog reményim s bánátim tanyája 1 Megmenekültem a sok veréstől. Eltűntek 1 Önérzetem kezdett jelentkezni. Ekkor írtam életem 15. évét, melyről az én Ovidiusom azt mondja: poteratque puer, juvenisque videri. Még gyermek is, még ifjú is voltam“. Benczédi leírása eltér az Albert Jánosétól, mert szerinte a vizsga a Kátéból és a görögből a hat heti frequentálás ufón volt. Különben a frequentálás e leírásából kimaradt — ha emlékezetem nem csal — egy nevezetes mozzanat. És ez az, hogy mikor a konfesszió felmondása után az auditóriumból a novitiusok kimentek, a régi diákok pálcákkal és bogra kötött s megáztatott törülköző kendőkkel felfegyverkezve, két sorba felállva várták a hosszú folyosón s végigverték őket úgy, hogy sokáig tapogatták és érezték a diákká avatás e fájó nyomait és emlékeit. ,A múlt század nyolcvanas éveiben még megvolt ez a szokás, Én magam is átestem a felavatás e szertartásán. Azok után, amiket a német egyetemeken dívott depositióról és pennalizmusról olvastunk, nincs okunk megütközni ez iskolai szokás durvaságán. 4. fejezet. Akadémiai tagozat. ( Philosophicus cursus“.) A gimnázium 5 vagy 6 osztálya fölé épült az akadémiai tagozat, az ú. n. filozófiai kurzus előbb 3, később 4 évfolyammal. Ennek a célja nálunk papok, mesterek képzése. Országos viszonylatban azonban célja nem világosan körülirt, viszonya az egyetemhez nincs szabatosan meghatározva, mert a humanitas-osztályok elvégzése után is mehetett a tanuló az egyetemre s a filozófiai tanfolyam után is.1 Brassai a 30-as években 29 1 Kornis Gyula: A magyar kultúrpolitika száz évvel ezelőtt. Budapesti Szemle, 1926.
