Gál Kelemen: A Kolozsvári Unitárius Kollégium története (1568-1900) 2. (Kolozsvár, 1935)
VII. rész: Internátus
270 sorozat szerint a tógások s végül az utolsó asztalnál az új diákok (noviciusok). Hogy az asztaloknál nem egyenlő számban voltak elosztva, annak nem tudom más okát adni, mint azt, hogy talán nem ugyanazt az ételt s nem egyenlő adagokban kapták. A veteránusok e tekintetben is előjogokat élveztek. A decima mensalis nagyobb összege is erre mutat. A negyedik asztal törvényei is erre engednek következtetni. Mit jelent azonban az a mondat: »habár a böjti napokban nem volt főzés“ és ez a kifejezés: az „ú. n. mensák“ ? Magában az intézetben való főzést jelent, amint ma főznek a konvíktusban? — Nem, ilyen főzésről nincs adatom. Hanem jelenti künn a városban egyes hívek által a diákok számára való főzést, amit felhordtak a kollégiumba s ott fogyasztottak el. Volt a kollégiumnak két sütőháza. Az eklézsia jegyzőkönyvében (A kolozsvári unítária eklézsia jegyzőkönyve és vagyonainak feljegyzése 1664 —1711-ig. J. 28. 1.) 1671 márc. 29-én olvassuk: „Vagyon az eklézsiának Magyar-utcában belől egy sütőháza, melyet eklézsiával őkegyelmek közönségesen ab hodie Auner Gábor úrnak kezében assignélván, őkegyelme gondviselése alatt is hagynak, ily conditioval, hogy azon sütőháznak bérit, mely mostan teszen frt 5 és ezen kívül annuatim 20 frt, adminisztrálja őkegyelme az eklézsiának, acceptáltatván mindazonáltal, ha mit őkegyelme rajta épít. Kurátor uraimék élményén azon sütőben minden pertinentiákat inventáljanak". 1672- ben is nála hagyták az „Abrugyi Gábor sütőházának“ bérletét. Az 1722—1733. N. jelzésű jegyzőkönyvben (49.1.): 1725 szept. 6-án meghalt Szőcs Istvánná Bek Borbára a diákoknak hagyta Kismester-utcai sütőházát, a professzoroknak Békás-pataki fél hold szöllőjét, 1000 mfrtot, Lombon egy szöllőt és Magyar-utcai házát, melyekért az atyafiakkal pereskedés keletkezett, de a végén megegyeztek. 1718 után világi uraink gabonával járultak a tanárok és diákság fenntartásához. Ezért 1726 óta minden noviciusnak belépéskor egy zsákot kellett adnia a cétusnak. 1726 márc. 12-én (Fase IV. 361.) a főnök 13 zsákot csináltatott a cétus részére oly módon, hogy minden diák diviziójából levontak 15 drt s kimondták, hogy ezután is mindenki megfizeti ez összeget addig, mig 30 zsákjuk lesz. Ezekre a perceptorok viselnek gondot s magáncélokra nem használhatók. 1729 jun. 14-én (Fase. IV. 414.) még 11 zsákot csináltat a főnök. 1737 januárjában (Fase. IV. 561.) kimondják, hogy ezután nem vesznek fel diákot egy gabonás zsák adományozása nélkül. A 18. század végén a gabona-jövedelem befagyott. 1802-ben kérelmez az ifjúság, hogy nem lévén a kollégiumnak sehonnan gabonajövedelme, ne kelljen zsákot adnia. A határozat az
